Megérint a sötétség

ármilyen hosszú és éles, hatékonyabb lehet egy jó kislőfegyvernél. Talán túl sok időt töltöttem Tony udvarában, amita vámpírok csak fegyverraktárnak neveztek egymás között. Azérthető volt, hogy nekem a hideg futkos a hátamon Louis-Césartól, hisz ő volt az én garantált menetjegyem az őrült szellemekés rémisztő tömlöcök világába, de mivel másoknak nem okozottilyen jellegű megrázkódtatást, nem értettem, miért tartanak úgytőle. A legtöbbször kifejezetten édesnek látszott a nagy kékszemével és a gödröcskékkel az arcán. De most végre minden ahelyére került. Még így is jóképű volt, ám ez csak a tornádótölcsérének szemet gyönyörködtető látványa volt, közvetlenülazelőtt, hogy széttép egy teljes falut. Abban a pillanatban elhittem,hogy képes lett volna végrehajtani azt az őrült tervet aDante parkolójában, és elbánik a húsz vámpírral, míg Tomasbiztonságba helyez engem.– Nincsenek napjaink – sziszegte, és a vér ezerfelé szaladtPritkin arcából.Mircea szólalt meg, hangja olyan volt, mintha egy patakhűvös vize áradt volna be a szobába, lehűtve az indulatokat,lecsendesítve a feszültséget. Éreztem, ahogy a szívverésemlelassul, és végre mélyen fellélegezhettem.– Talán Pritkin mágus szeretne valahol másutt kapcsolatbalépni a Körével? Azt hiszem, amúgy is elmondta, amit tudniszerettünk volna, legfeljebb közvetett módon – mosolygottPritkinre. – Esetleg megkérdezhetné őket, hogy miért pontmagát, a legismertebb démonvadászt küldték Cassie után.Magáról az a hír járja, hogy – miként is fogalmazzam –meglehetősen egy srófra jár az agya. Ha gyanakvó típus lennék,még azt is hihetném, szándékosan arra játszottuk, hogyösszetéveszti őt azzal, ami valójában nem is, eltávolítva ezzelegy lehetséges riválist az útból.