Megérint a sötétség

előreesett volna, ha Mircea bűbája nem szorítja még mindig afalhoz. – Most, hogy végre nekünk is segíthetne, elzárkózik?Tomas csuklója már teljesen összeforrt, csak egy rondánvöröslő széles heg látszott még. Az arca ugyanakkor semmivelsem lett szebb, persze az ingerültsége sem segített sokat ezen.– Mert... ezek veszélyes információk. Nem adhatom ki őket,ha nem kapok rá engedélyt.– Azt mondta, mindent tudnak, amit maga – mordult ráTomas. –Lépjen kapcsolatba velük, és kérjen engedélyt.Pritkin körülnézett, mintha segítséget várna valahonnan. Nemkapott.– Megpróbálhatom, de tudom, hogy előbb tanácskozniakarnak majd, és ragaszkodni fognak hozzá, hogy jelenjen megelőttük. Nem lesz gyors a döntés.– Mégis, mennyi idő? – csatlakozott Tomashoz Louis-César ,és ketten együtt elég félelmetes párt alkottak. Igaz, külön-különis hatásosak voltak. Pritkin elkövette azt a hibát, hogy azidegességét durvasággal próbálta leplezni. Túl hetykénválaszolt, pedig egy szenátorral beszélt.– Mit tudom én, talán pár nap.Louis-César kék szeme egyik pillanatról a másikra csillogóezüst szürkévé változott, akár a higany, a pupillái szinteeltűntek. Visszafojtottam a lélegzetemet, és ezzel nem voltamegyedül a szobában. Az egyetlen hang Pritkin szapora légzésevolt. Olyan hangosan visszhangzott a fülemben, minthamikrofont erősítettek volna a gallérjára. Mircea hirtelenelengedte, és minden bizonnyal a padlóra esett volna, ha Louis-César nem kapja el és nyomja vissza saját kezével a falhoz.Amikor a kaszinónál láttam harcolni Louis-César t, nemgyőződtem meg arról, hogy valóban egy csúcsragadozót látok.Kiválóan küzdött, de az évek során rengeteg jó bajvívót láttam,mégsem tettem volna a voksomat arra, hogy egy kard, legyen