Megérint a sötétség

csak meg sem kellett erőltetnie magát. Kíváncsi voltam, vajonitt akar megölni, és a hullámat viszik ki a Peachtree-re, vagyelőbb az elmémet hajtja az uralma alá, és rávesz, hogy a sajátlábamon sétáljak ki a vesztőhelyre. Egyik megoldás sem voltigazán az ínyemre.– Oké, ezt tedd fel, és hozd a kabátod. Gyűrd alá a hajadat –mondtam, miközben megnyaltam teljesen kiszáradt ajkamat.Mike számos baseballsapkája egyikét a raktár polcán hagyta.Megragadtam, de Tomasnak esélye sem volt, hogy ahajzuhatagát eltüntesse alatta. – Keresnünk kell valakit, akitőlkölcsönkérhetsz egy kapucnis kabátot vagy dzsekit. Így túlkönnyen felismernek.Talán az egyik goth megszán, és ad nekünk egy csuklyát. Hasikerül eléggé elváltoztatnom Tomas külsejét, esetlegkisurranhat, amíg a vámpírok velem lesznek elfoglalva.– Cassie, figyelj. Van egy...Soha nem tudtam meg, mit akart mondani Tomas, mivelebben a pillanatban az ajtó úgy vágódott ki, mintha a zár sosemlett volna a helyén. Öt hatalmas vámpír rontott a helyiségbe.Úgy néztek ki, mint egy csapat harcos focicsatár, akikunderground bandát alakítottak. Óriási izmok, vállig érő,zselézett frizurák.Egy rövid pillanatig megmerevedve bámultunk egymásra. Améret igazából nem lényeges az élőhalottak birodalmában, deTony kedvelte az efféle hústornyokat. Azt hiszem, amegfélemlítés volt velük a célja, amit az én esetembentökéletesen el is ért. Rémületemet csak fokozta, hogy a támadóknem bajlódtak valódi arcuk kifinomult maszkok mögérejtésével. Tudtam, hogy néz ki egy vámpír vadászat közben,hisz épp elégszer láttam már ilyet, de még így is rémálomkénthatottak rám. Épp csak annyi időm volt, hogy átfusson azagyamon, valószínűleg már nem élek olyan sokáig, hogy ag-