Megérint a sötétség

Mircea elhelyezkedett a kereveten, miután alaposan leporoltaa zsebkendőjével. Kezébe fogta az egyik meztelen lábfejemet, ésszórakozottan simogatni kezdte. Máris jobban éreztem magam.– Én már megtanultam, Pritkin mágus, hogy sose mondjamazt, hogy soha az univerzum dolgait illetően – ezzel rám nézett,és savanyú fintort vágott. – Különös kedvét leli abban, hogyelénk állítsa azt, aminek létezését mindaddig alegszenvedélyesebben tagadtuk.Louis-César várakozóan nézett rám, és én bólintottam.– Igen, tudom. Ha esetleg kaphatnék egy percet, amíg senkinem próbál megölni engem, akkor mesélnék Francoise-ról,legalábbis annyit, amennyit tudok.Gyorsan felvázoltam a második utazást, igyekezve minéltöbb részletet felidézni. Arról mélyen hallgattam, hogy mindenvalószínűség szerint egy XVII. századi boszorkány ma épp itt,Vegasban bukkant fel. Szerettem volna elkerülni, hogy acellámnak, ha végül bekerülök egybe, még párnázott falai islegyenek.– Ez egybevág azzal, amit Tomas mondott – kommentáltaLouis-César , amikor befejeztem. – De én nem így emlékszemrá.– Ez azt jelenti, hogy három lehetőségünk van – vette át aszót Mircea, és az ujjain számolta őket. – Az első, hogy Tomasis és Cassandra is hazudik, minden nyilvánvaló ok nélkül. Amásodik, hogy mindketten egyszerre ugyanazt a történetethallucinálták, és a harmadik, hogy igazat mondanak – nézettLouis-César ra, aki beleegye-zőleg bólintott. – És talán nem kellecsetelnem, milyen abszurd a valószínűsége egy ennyire egyezőkettős hallucinációnak olyan eseményekről, melyekről egyiküksem tudhat úgy, hogy nem volt maga is ott.– Akkor pedig marad, hogy ez az igazság – sóhajtott Louis-César érzésem szerint megkönnyebbülten. – Ami azt jelenti...