Megérint a sötétség

– Én fogom elvégezni a tesztet – jelentette ki Louis-César , ésolyan gyorsan emelt ki egy üvegcsét, hogy esélyem sem voltmegállítani. Nem saját magára öntötte, amitől tartottam, hanemPritkin orra alá dugta.– Ezt a karjára fogom folyatni. Ha bármi olyan van benne,ami kárt tehet önben, a legjobb, ha most szól.Pritkin nem is foglalkozott vele. Még mindig csak engembámult, mintha jobban tartana tőlem, mint a szobábantartózkodó csapatnyi vámpír mestertől. Nyilvánvalóan nem voltmég annyit az ő társaságukban, hogy kihallja a nüánsznyikülönbségeket. Louis-César csak annyit mondott, hogy nemfogják megölni – ez még rengeteg lehetőséget nyitva hagyott. Ahelyében én aggódtam volna, de Pritkint lefoglalta, hogy apillantásával halálra sújtson, így szinte észre sem vette, amikorpár csepp színtelen folyadék került a karjára. Bár mind aztvártuk, hogy a bőre olvadni kezd, vagy valami hasonló, nem történtsemmi. Louis-César felém fordult, de Tomas megragadta acsuklóját. A francia szemében ezüst villámok jelentek meg.– Vigyázz, Tomas – mondta csendesen. – Ezúttal nem vagymegszállva.Tomas nem törődött a figyelmeztetéssel.– Ez ettől még lehet méreg. Talán előre bevette az ellenszert,vagy hajlandó együtt meghalni vele. Nem hagyom, hogy bajaessék.– Vállalom a felelősséget a konzul előtt, bármi is történjék.– Mit érdekel engem a konzul!– Akkor az érdekeljen, amit én mondok.Éreztem, ahogy a két elsöprő erejű energiafelhő egymásnakfeszül, ettől az egész testem libabőrös lett, a karkötőm pedig vadtáncba kezdett a csuklómon.– Elég! – lengette meg a kezét Mircea, és az energiaszintmáris egy fokkal alacsonyabbra ereszkedett. Kivette a fiolát a