Megérint a sötétség

– Ki kell jutnom innen, vagy mindenkit veszélybe sodrok. Demost már rád is vadászni fognak, mert látták, hogy beszélünk.Azt hiszik, tudod, hogy hová akarok menni.Átvonszoltam Tomast a raktáron, közben törtem a fejem.Tiszta őrült voltam, hogy idejöttem, és hagytam, hogymeglássanak minket. Annak ellenére, hogy rendszeresentagadtuk, a fél klub meg volt győződve arról, hogy együttjárunk. Ha Tony bérgyilkosai faggatózni kezdenek, és valaki eztaz infót közli velük, halálra kínozzák Tomast, hogy elárulja,hová szöktem. Meggondolatlan voltam, hogy kapcsolatotteremtettem – még ha csak ilyen plátóit is – bárkivel. Olyanvoltam, mint valami méreg: aki érintkezésbe került velem,örülhetett, ha élve megúszta. Valahogy Tomast is ki kell menekíteneminnen, akárcsak magamat, és neki is el kell hagynia avárost, ráadásul soha nem térhet vissza. Pedig már egésznormális életet épített itt fel magának az én segédletemmel.Az csak fokozta az aggodalmamat, hogy a vámpír futnihagyott minket. Láttam már őket, ahogy szinte beleolvadtak aviharos szélbe, olyan gyorsan repültek. Bőven lett volna idejearra, hogy támadó kígyóként lecsapjon rám, vagy messzebbről,biztonságos távolból lelőjön. A vámpíroknak nincs szükségükfegyverekre a halandók ellen, de a Szenátus elvárja, hogy minéltermészetesebb módszerekkel likvidáljanak, így a legtöbbenhordanak maguknál pisztolyt. A rám leselkedő alak sejthette,hogy nálam is van fegyver, de nem hiszem, hogy túlságosantartott volna tőle, még ha nem is tudta, milyen pocsékul célzok.Legfeljebb azt remélhettem, hogy egy kissé lelassítom. Nem,csakis azért voltam még életben, mert a vadász azt az utasítástkapta, hogy játssza végig a játékot. A gyászjelentésben 8.43szerepelt, tehát akkor kell bekövetkeznie. Szinte hallottamTonyt, amint a család előtt büszkén meséli, hogyan szervezettegy utolsó látomást egykori prófétájának, akinek ezúttal még