Megérint a sötétség

tűzifatartó kosárba. Eközben felborított egy szárazvirágdíszt, aszirmok szanaszét szóródtak a földön. A fedelet jól lezárta, majdnekilátott, hogy a szanaszét repkedő fegyverzet maradékát isbegyűjtse. Láttam, ahogy a kosár fedele többször is megmoccan,a foglyul ejtett varázstárgyak igyekeztek szabadulni. Az egyikmegpróbált elkapni engem, a padlón lopakodott felém lassan, éssenki nem vette észre. Miközben bámultam, azon törtem a fejem,milyen védekezési mód lehet az, ami nem töri szét azüveget, és megvéd attól, hogy a fiola tartalma – bármi legyen isaz – végezzen velem. A karkötőm azonban most is jobban tudtaa dolgát, mint én magam. Előrenyújtottam a kezem, és egy tőrvágódott ki belőle, telibe találva az üvegcsét. Az apró tartály egypukkanással semmivé foszlott, csupán fura, penészes szagothagyott maga után.Mircea hangját hallottam, nyugodt volt, de fölöttébbmeggyőző.– Hívja vissza őket, mágus, vagy örömmel bemutatom magána régebbi táplálkozási módszerünket is.Én azonnal hittem neki, de Pritkin vagy makacsabb volt,vagy ostobább. A puska magától felemelkedett a földről, a csöverám meredt.– Csinálja csak, de magammal viszem a halálba a démoniszukájukat is!Louis-César ugrott oda a fegyverhez, és lökte félre éppenabban a pillanatban, amikor a hadmágus tüzelt. A lövedékjókora lyukat ütött a mögöttem lévő kandallóba. Ha csak párcentivel balra állok, akkor több darabra szakadok, mint a gólem.Jó néhány tégla és rengeteg malter szakadt ki a falból, aszanaszét repülő darabok végigszántottak a bőrömön.Felkiáltottam, és a következő pillanatban mintha hurrikán söpörtvolna végig a szobán. Habár a forgószél törmeléket és portragadott magával, ezen keresztül is láttam, ahogy Mircea jo-