Megérint a sötétség

agadott meg, és tartott fogva úgy, hogy még a karkötőm semmoccanhatott. Hasonló érzés volt, mint a sötét mágus általbevetett bénító varázslat, de itt most nem számíthattam senkire,hogy megtörje. Pritkin átugrott Tomas felett, és kikerülte Rafe–et, aki szintén a varázslat hatása alá került. Az egész szoba egyállóképpé merevedett. Kegyetlen mosolyt láttam átsuhanni amágus arcán. Egy pillanatra a szemébe néztem, és tudtam, azőrült fickó mindenképpen ki fog nyírni, még akkor is, ha ez azéletébe kerül.De ahogy én, úgy Pritkin is megfeledkezett Mirceáról. Asemmiből tűnt elő, csak egy elmosódott foltot láttam, semmimást. Megragadta a mágust, eltörte a csuklóját, és a gránátotkihajította az ablakon. Miközben én még mindig csak döbbentenpislogtam, Mircea a torkánál fogva felemelte Pritkint a földről.Louis-César egy pillanat múlva átugrott a heverőn, a gólemdarabokban hevert legyőzve mögötte a padlón, de láttam azarcán, hogy rádöbbent, egy kicsit elkésett.Én még mindig nem tudtam mozdulni, de Raffaello valahogylerázta magáról a bűbájt, és épp néhány őt támadó fiolávalharcolt. Mircea levetett zakójával hessegette őket, hogy nekelljen hozzájuk érnie. A következő pillanatban a gránátrobbanásának ereje az egész szobát megrázta. Vakolat pergett lea mennyezetről, és üvegszilánkok csörömpölése hallatszott afüggönyök mögül. A láthatatlan kéz végre elengedett.Köhögtem, és hátradőltem a székben. Fojtogatott a helyiségbenszállongó cementpor, és szinte megsüketültem a fülembenhallatszó folyamatos csengéstől.Vad pillantást vetettem Pritkin felé, és meggyőződtem róla,hogy moccanni sincs esélye. Az arzenálja persze továbbrepkedett, de Louis-César elkántált valamit, és ettől a levegőbenszálló fegyverek lelassultak. Rafe megragadott két üvegcsét,melyek az orra előtt lebegtek, és bevágta őket a fedeles