Megérint a sötétség

Nem tudom, hogy Tomas állt-e már szembenhadmágusokkal, de Pritkint egész biztosan lebecsülte. A mágusegyik apró fiolája Tomas feje elé repült, a benne levő vörösesfolyadék szétfröccsent. Mintha vér lett volna, de úgy mart, minta sav. Tomas így sem engedte el a fickót, pedig az anyagbelefolyt a szemébe, és gyakorlatilag megvakította. Pritkin egyfura mozdulatot tett, mintha egy láthatatlan zsinórt rántott volnameg, és a gólem testébe fúródott két kés azonnal visszarepülthozzá. Az egyik Tomas lábába fúródott, a másik kis híjánlemetszette a bal csuklóját. A vámpír féltérdre esett, és Pritkinkiszabadulhatott a szorításából. Elhajolt Louis-César feléjehajított kése elől, kikerülte Tomas sebesült karját is, és mindkétlőfegyverét felém irányozta.Nem gondolkodtam, csak cselekedtem, valószínűleg ezmentette meg az életem. Előrenyújtottam a kezem, és kétlégnemű kés indult meg Pritkin irányába, kiütve kezéből afegyvereket, éppen, amikor lőni akart. Néhány golyót még így isútjára engedett, de ezek ártalmatlanul csapódtak a gólemagyagtestébe. Meglepetten pislogtam, felfoghatatlan volt,miként képes az otromba lény ilyen elképesztő sebességgelmozogni. Elég volt egy szó a gazdájától, és máris a szobatúloldalán termett, hogy megküzdjön Louis-César ral. A franciaújra meg újra megmártotta kardját a szörnyben, de odabent nemvolt belső szerv, amit eltalálhatott volna. Ügyesen elkerülte agólem csapásait, holott azok olyan gyorsak voltak, hogy aligláttam őket, de egyre jobban a falhoz szomlt, és nemavatkozhatott a köztünk folyó küzdelembe.Pritkin kiáltott valamit, és felém rohant, egy gránáttal akezében. Tomas, aki egy ágyúgolyó sebességével vetette magáta hadmágus után, hirtelen mozdulatlanná dermedt a levegőben,majd a fölre zuhant, és ott is maradt. Egy pillanattal későbbértettem meg, mi történt vele, amikor egy óriási, láthatatlan kéz