Megérint a sötétség

Megpróbálta Tomast eltolni az útjából, de nem sikerült. Ettőlmég ingerültebb lett, és Tomas válla mellett süvöltött felém. –Ez a legsötétebb mágia, csak a legádázabb démonok képesekalkalmazni. A Kör helyesen döntött, hogy elküldött magáért.Tudták, hogy én leleplezem az igazi énjét. Hány életet lopottmár el, szibilla? Mennyi ártatlannak kellett meghalnia ahhoz,hogy fenntartsa nyomorult létezését?Felálltam, és Louis-César meg sem próbált megakadályozni.– A nevem Cassie Palmer! Ha kell, a születési anyakönyvikivonatommal is igazolom. Nem szoktam testeket ellopni, ésnem vagyok démon! – kiabáltam, majd Mirceára néztem, aki azegész jelenetet úgy szemlélte, mintha valami különösenérdekfeszítő előadás nézője lenne. – Miért kell állandóan eztismételgetnem?– Én már hány éve mondogatom, dulceatã, – vonta meg avállát –, aztán mégsem hisz nekem senki.Pritkin kihasználta a figyelmem pillanatnyi lazulását, éstámadásba lendült. A semmiből hirtelen az összes mágikus késefelém száguldott. Nem számítottam a támadásra, és csak álltamott, mint egy idióta, a szám is tátva maradt. Tomasvillámsebesen ugrott előre, de csak kettőt kapott el a repülőtőrök közül. A másik kettő kikerülte, és nyílegyenesen felémtartottak. Gondolkodni sem volt időm, nemhogy megmozdulni.Éreztem, hogy a védelmezőm felizzik, de nem tudtam,működik–e mágikus fegyverekkel szemben. Nem is derült ki,mivel a következő pillanatban a kések már a gólem testébőlálltak ki, még rezegve a becsapódás erejétől. Értetlenkedvenéztem magam elé, amíg rá nem jöttem, hogy Pritkin mindenbizonnyal elfelejtette visszavonni a védelmemre kiadottparancsát. Ráordított a kőszörnyre, hogy álljon el az útból, deaddigra Tomas odaért, és megragadta.