Megérint a sötétség

Elszörnyedve néztem a csuklómat körülölelő ékszerre.Elvileg nem okozhatott volna kárt egy hadmágusban, de úgyhatolt át a védelmén, mintha az ott sem lett volna.– Ezt hol szerezted? – nézett érdeklődve Mircea a karkötőre.– Hát, öö, mondjuk, hogy nemrég találtam.– Átpártolt a sötét mágustól hozzá! – hangzott Pritkinfájdalommal teli hangja. Gyűlölettel teli szemmel nézett rám, demost az egyszer nem tudtam hibáztatni érte. – A sötét fegyverekcsalárdok, mindig a legnagyobb erejű gazdához vándorolnak,így növelve saját hatalmukat – mondta eltorzult arccal, majdtérdre esett. – Ez a lány veszélyes és gonosz.Pritkin mellkasa, melyet mintha valódi pengék sebeztekvolna meg, erősen vérzett. Még mindig sokkos állapotbanmeredtem rá, nem akartam elhinni, hogy ezt én tettem. Nemkedveltem a fickót, de nem szerepelt a terveim között, hogykinyírjam. Letépte magáról az inget, és óriási levegőt vett.Nagyon lassan engedte ki, közben mormolt valamit. Alignéhány másodperc múlva a sebek kezdtek összezárulni a testén.Hát ennyit az emberek alsóbbrendűségéről: legalább olyangyorsan gyógyult, mint a vámpírok. Lebiggyesztette az ajkát.– Szóval, szibilla, még mindig azt mondja, átlagos ember.Mégis hatalma van egy sötét fegyver felett, mely az ellenféltőllopott energiát fordítja ellenük. Sötét boszorkányok harcolnak azoldalán, és múlt éjjel olyan dolgot hajtott végre, amire még asötét mágusok sem képesek. A Fekete Kör tagjainak sincshatalmuk, hogy ellopják valaki más testét, pláne nem egymágusét, aki védi is magát az efféle dolgok ellen! – sorolta,majd a kilincsbe kapaszkodva talpra állt.– Én nem loptam el... – kezdtem, de egy keserű legyintésselfélbe szakított.– Láttam már hasonlót. Egy olyan lénytől, aki elveszi másokéletét, hogy a sajátját még hatalmasabbá tegye – folytatta.