Megérint a sötétség

Kellemetlenül éreztem magam. Még nem is volt időm, hogyfeldolgozzam, ami történt, és máris másoknak kellelmagyaráznom?– Igen, az utóbbi egy nap eléggé... másmilyen volt. Nemtudom, miért. Talán, mert épp valaki más testében voltam,amikor az utazás megkezdődött. Ilyen még sohasem volt azelőtt.– A múlt éjszaka történt meg először, hogy megszállt valakit?–szólt közbe Pritkin, és hangjából csak úgy sütött aszkepticizmus. Legszívesebben nem törődtem volna vele, de aztis szerettem volna tudni, hogy mi folyik itt.– Így van. Nem is tudom, hogy csináltam, de amikor BillyJoe belém csapódott...– Billy Joe az ördögfiókája?– Nincs ördögfiókám – csattantam fel. – Egyszer ésmindenkorr a: nem vagyok boszorkány, oké? Nem vagyokdémon, sem valami Istenverte sátánivadék. Jövőbelátó vagyok,hallott már ilyenről?Talán azért történt, mert elvesztettem a türelmem, vagy talána karkötő emlékezett rá, és ellenszenvesnek találta.Mindenesetre minden előjel nélkül kétélű pengék jelentek megelőttem a levegőben, és n Hígindultak egyenesen a hadmágusfelé. Ugyanolyan áttetszőek voltak, mint Billy egy átmulatozottéjszaka után, nem is tűntek valódinak, inkább mintha a fényhajlott volna ilyen fura alakba. Mindenesetre a hatásuk egészkézzelfogható volt. Nem akartam kárt tenni Pritkinben, de akarkötő szemlátomást más véleményen volt. A tőrök mélyen belevájtaka mágus mellkasába. Felordított, és ösztönösenhátraugrott. A kések erre visszaszálltak a szobán át, majdeltűntek a karkötőmben.– Sajnálom! – kiáltottam, megdöbbenve nézve, ahogy a kétsebből vörösen tört elő a vér. – Nem tudtam, hogy ezt fogjacsinálni!