Megérint a sötétség

– Az évek során ennél sokkal rémesebb dolgokat is művelt,hogy térdre kényszerítsen.– Tudsz mondani még bármit erről a látomásról, Cassie? –szólt hozzám most Mircea nagyon komoly arccal. – Mindenapró részlet létfontosságú lehet.– Nem hiszem – gondolkodtam el. Nem voltam olyanidegállapotban, hogy alapos megfigyeléseket tehettem volna, deúgy emlékeztem, mindenről beszámoltam. – Még valami: atömlöcmester fura néven szólított engem, vagyis minket. Aztmondta: M'sieur le Tour, vagy valami hasonló.Louis-César összerezzent, mintha ismét megütöttem volna.– Ennek van valami jelentősége? – kérdezte tőle Mircea.Louis-César megrázta a fejét.– Nincs. Csak olyan sok éve nem hallottam ezt a nevet. Egyidőben így neveztek engem, bár általában nem szemtől szembe.Azt jelenti: az ember a toronyból. Gyakran voltam bebörtönözveugyanis. De volt, amikor más jelentést is kapott ez a név – tettehozzá megenyhülve.Mircea felé sandítottam, aki komor képet vágott, de nemfűzött semmi megjegyzést a hallottakhoz.– Most mesélj a második látomásodról, dulceatã!Bólintottam, és próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy akis tarot-kártyáim jobban fején találták a szöget, mint eddigbármikor. Úgy döntöttem, erről nem teszek említést. Louis-César azt mondta, a név nem hordozott különösebbjelentőséget, és azt sem akartam, hogy elvegyék a kártyáimat.–Jó, de azt én sem értettem teljesen. Normális esetben aztlátom, ami megtörtént, vagy történni fog, de úgy, mintha tévétnéznék. Csak megfigyelem, és kész.– És legutóbb nem?