Megérint a sötétség

szándékosan belém plántált. Eszembe jutott az első esteTornásszal, amikor megpróbált elcsábítani. Nem voltammeggyőződve, hogy a magam köré tekert, rajzfilmfigurákkalborított fürdőlepedő keltette fel benne annyira a vágyat, hogyképtelen volt uralkodni magán. Vajon Tomas a Szenátus parancsátkövette? Most pedig Mircea tette ugyanezt?Tudtam, Tomasnak nem kellett megérintenie engem, hogytápláljam. Mircea azt nem árulta el Pritkinnek, hogy egymesternek nincs szüksége fizikai érintkezésre ehhez.Bármelyikük képes lenne megcsapolni az energiámat onnan,ahol állnak. Láthatatlan, mikroszkopikus részecskék lebegnénekát a levegőn, elszívva az életerőmet úgy, hogy senki nem vennéészre. És, ha a többiek is olyan jók, mint Mircea, még egy kékfolt, egy kis vérömleny sem fog árulkodni arról, hogy mi történt.Gondolom, Pritkin nem reagált volna túl jól erre a kis kiegészítőinformációra, már így is épp elég rémült képpel pislogott körbe.Úgy nézett ki, mint aki az álmából felébredve szörnyekkeltalálja körülvéve magát.Megnyugtathattam volna, ha van bármi esély arra, hogyelhiszi, amit mondok. A legtöbb vámpír nem lenne képes ilyenkönnyen táplálékhoz jutni belőle, sőt, egyáltalán nem mennenekik. A védelmezői minden bizonnyal erősek voltak –valószínűleg le kellett volna szednie őket magáról, hogy Rafebemutathassa rajta a csapolást –, és a tapasztalata révén azt ismegérezné, ha valami veszély fenyegeti. Az viszont tény, hogyegy hétköznapi ember mit sem észlel ebből, talán egy kisáltalános levertséget kivéve. A vámpírok csak a filmekbenhagynak hátra kilyuggatott nyakú tetemeket, vagy akkor, havalami konkrét céljuk van ezzel. Azt például el tudtam képzelni,hogy Tonyhoz rövidesen megérkezik egy ilyen szállítmány.Louis-César ekkor úgy döntött, hogy Mircea már eléggékiszórakozta magát erre a napra.