Megérint a sötétség

10. fejezetMeleg kéz siklott a gallérom alá, majd megállapodott akulcscsontom felett. Remegni kezdett a karom. A fullasztó érzésezzel egy időben enyhült egy kissé. A levegő sűrű volt,erőlködnöm kellett, de már tudtam lélegezni.– Engedd el, Raffaello – szólt Mircea hangja, és felnézveláttam, hogy az ő érintése tört át a mágus varázslatán. Rafeazonnal engedelmeskedett, és úgy törölgette kezét a combjába,amiből látszott, Semmivel sem élvezte jobban a közvetlenkapcsolatot a hadmágus–sal, mint Pritkin maga. A varázslóreszketett az erőfeszítéstől, hogy összpontosítsa erőit. Mégmindig ott hullámzott körülöttem a víz, de már szelídebb volt.Mintha egy tó partjára érkeztek volna a habok, és nem dühödtencsapódtak egy sziklafalnak.Mircea odabólintott Rafe-nek, aki az ajtóhoz ment, és valamiutasítást adott az egyik szolgának. Pár másodperccel később egyújabb szatír-vérlényt vezettek be. Fiatal, szőke fiú volt, atöbbiekhez hasonlóan ő is visszaváltozott kevésbé elrettentőalakjába. Bundája rőt és arany színekben pompázott, jólilleszkedve hajához és fakó, kék szeméhez. Bőven 180 centifelett volt, jó kiállású, mint a szatírok álla kibán. Ha nem eleveilyen testalkattal születnek, bizony megdolgoznak érte. Az őértékrendjük szerint semmi sem lehet annál rosszabb, ha nemtalálják vonzónak őket – az impotenciát kivéve. Nem mintha ezutóbbival bármi gondja lett volna. A fogva tartás egy kicsitmegviselte és lelankasztotta, de amint meglátott engem, azonnal