Megérint a sötétség

többé, bármilyen trükkel is próbálták megtéveszteni amemóriádat.Felnéztem, és láttam, hogy Tomas mogorván tekinget holrám, hol Mirceára. Most meg mi a problémája? Már vége azegésznek. Aztán a tükörbe néztem, és láttam, hogy a tekintetemhomályos, kipirult vagyok, és az ajkaim félig szétnyíltak.Pontosan úgy néztem ki, mint aki épp most van túl egy élvezetesszeretkezésen. Ha jobban belegondolunk, ez nem is volt olyanmessze a valóságtól. Gyorsan összerendeztem magam, hogykevésbé tűnjek kielégültnek.Pritkin csalódottnak látszott, mintha inkább fájdalmatszeretett volna látni, mint élvezetet.– Nem hiszem el, hogy most táplálkozott. Nem jutott vérhez,nem is szakította fel a bőrét.– Épp ellenkezőleg – igazgatta meg a gallérját Mirceaizgatott mozdulattal. – Ez táplálkozás volt, ha mégoly gyengédis.Tomasra nézett, mintha mondani akarna neki valamit, deaztán meggondolta magát. Inkább Pritkin felé fordult, ördögimosollyal az arcán.– Raffaello most magán is bemutatja ugyanezt, hamegengedi.Rafe átszelte a szobát, és az ujjait Pritkin csuklója köré fonta,mielőtt egyet pisloghattam volna. A hadmágusból pánikszerűhullámokban tört ki az energia, és éreztem, ahogy a karkötőmismét a csuklómra szorul.– Nem fogom bántani – nyugtatgatta Rafe szinte lekezelően.–Ugyanaz fog történni magával, ami az előbb Cassie-vel. Talánmaga kevésbé bátor, mint ő?Pritkin nem is figyelt oda rá. Ha csak az arcát látom, azonnalfedezéket keresek, de szerencsére ott volt Rafe, aki vasmarokkal