Megérint a sötétség

– Ő ajánlotta fel, Tomas, te is hallottad – nézett fel Mirceacsodálkozva. – Mi a bajod? Megígértem, hogy gyengéd leszek.Tomas szeme megvillant, összeszorította a száját. Idegesnektűnt. Mircea szeme egy pillanatra elkerekedett, majd tekintetecinkosán megvillant.– Ó, bocsáss meg, nem értettem. Egy kis kóstolót csak nemirigyelsz tőlem.Végigsimította az arcomat, finoman, de mindvégig Tomastnézte.– Tényleg olyan édes, amilyennek látszik? – kérdezte, amireTomas csak dühös morgással válaszolt. Ezúttal erősebben lökteel Mircea kezét. Szerettem volna túl lenni az egészen.Kérdéseket akartam feltenni Pritkinnek, de amíg nem jön képbeezzel a vérszívás dologgal, teljesen használhatatlan lesz.– Csinálhatnánk már?– Majd én, ha mindenáron meg kell tenni – jelentette kiTomas, és fölém hajolt. Azonnal elhúzódtam előle.– Nana. Ebbe nem egyeztem bele.Rendben van, egy-két dolog miatt az adósa voltamTomasnak, de ez túl sok lett volna. Mircea ismét felnevetett,öblösen és melegen szólt.– Tomas, hát nem mondtad el neki?– Mit nem mondott el? – érdeklődtem hirtelen kellemetlenelőérzettél. Mircea tekintetéből némi rosszindulatot véltemkiolvasni.– Csupán azt, hogy már hónapok óta táplálkozik belőled,dulceatã, és, ahogy az ilyenkor lenni szokott, már kialakult a...birtoklásvágy.– Mondd, hogy csak szórakozik! – néztem halálra váltanTomasra. A válasz az arcára volt írva, mielőtt megszólalt volna.Egy világ omlott össze bennem. A táplálásnak szigorú szabályaivannak a vámpírok társadalmában. Nem lehet hosszabb időn át