Megérint a sötétség

Kis szünetet tartott, de már nem is kellett folytatnia. Nemhinném, hogy Pritkin ne lett volna tisztában azzal, amiDrakulával történt. Sőt, a korai időszakban Mircea maga isszámos alkalommal kis híján fogságba esett, ahol kivégeztékvolna. Radu, az öccse nem volt ilyen szerencsés. A csőcselékelkapta Párizsban, és az inkvizíció elé cipelték. Több mint egyévszázadon át megállás nélkül kínozták. Amikor Mircea végrerátalált, és kiszabadította, már menthetetlenül őrült volt. Radutazóta is biztos helyen, elzárva tartják.– Valamikor az élet állandó háborúból állt – elevenítette felMircea, mintha tudta volna, mire gondolok. – Köztünk és azemberek között, a vámpírok családjai közt, vámpírok ésmágusok között, vég nélkül. Egészen addig, míg megszületett aSzenátus, és azt mondta, elég, ennek véget kell vetni, vagy sajátmagunkat pusztítjuk el. Senki nem akarja, hogy újrabeköszöntsön az a kor, legfőképpen nem az emberekkel valóviszály. Még ha legyőznénk is azok milliárdjait, akik ellenünkvannak, a végén mi veszítenénk, mert ki táplálna minket, hanincsenek emberek? – tette fel a kérdést, és Pritkinre nézett. –Nem akarhatjuk, hogy a vámpírok nagy tömegekben, szabadonportyázzanak, felügyelet nélkül, hisz így esélyünk sem lenne atitkunk megőrzésére. Harapunk, és leszívjuk a vérét annak, akitkivégzésre ítélünk, vagy elrettenésként, ahogyan az előbb látta.De egy átlagos étkezéshez – és ezzel a figyelme visszatérthozzám – sokkal gyengédebb módszert alkalmazunk.Rám mosolygott, és olyan érzés töltött el, mint amikor esősnapok után először megpillantjuk a napot. A lélegzetem is elállt.– Most mit csinál vele? – lesett ki Pritkin Tomas vállamellett. – Nem is csinál semmit – mondta aztán szintecsalódottan.Tomas odanyúlt, és levette Mircea kezét az arcomról.– Hagyd már, elég!