Megérint a sötétség

– Nem – lépett közbe Tomas, és a hangjától összerezdültem.Eddig olyan csendben volt, hogy megfeledkeztem róla. – Nekisem eshet baja.– Azt hiszem, a mi drága Cassandránk pont erre szeretnerávilágítani – felelte Mircea. – Ha megfelelően csináljuk,egyáltalán nem fájdalmas – majd rám nézett. – Az udvarbanbiztos gyakran voltál donor. Ismered a folyamatot, ugye?– Persze, sőt, még egy falánk szellemet is megetetek néha.Mivel már mindkettőhöz volt szerencsém, tudtam, hogy avámpírok erőcsapolása egy kicsit más jellegű, mint Billy Joefeltöltekezése. O például közvetlenül tudja hasznosítani azenergiáimat, míg a vámpírok a véremen keresztül jutnak hozzá.Billynek erre nincs szüksége, persze ez érthető, hiszen a testeelég régóta valahol a Mississippi fenekén fekszik. Elégkörülményes lenne a vért feldolgoznia, nem beszélve arról, hogya teste nemigen vágyhat további folyadékra.Mircea jellegzetesen kecses suhanásával közeledett. Mindenélőhalott képes erre a mozgásra, de mellette még a vámpírok isesetlennek látszanak. Tudtam, hogy nem lehet bajom – régimotoros a szakmában, és túlságosan tele van ahhoz, hogyesetleg sokat szívjon. Billy Joe volt az, akit jól le fogok cseszni,ha a gyáva elő mer még bújni valamikor. Billy energiaszívásaáltalában nem okozott gondot, mert a táplálékkal és pihenésselgyorsan feltornásztam a szintemet. De pontosan ismerte aszabályokat, hogy egy alkalommal mennyit szívhat le belőlem,és nagyon nem tartotta be őket, különösen tegnap esett túlzásba.– Most meg mire készülnek? – lépett előre Pritkin, de Tomasközénk állt. Egyikük sem látszott boldognak.– Ügyelj, hogy jól lásson mindent, Tomas – szólt Mircea,aggodalmas arccal nézve le rám. – Csak egyszer fogommegmutatni. Cassandra már így is fáradt, és még sok mindenrőlkell beszélnünk. Nem akarom, hogy közben elaludjon –