Megérint a sötétség

– Ez nem könyörületesség kérdése, Pritkin mágus, errőlbiztosíthatom – szólt közbe Rafe, miközben szemét az ajtótkaparászó, béklyóba vert emberen tartotta. – Egyszerűen nemérezzük úgy, hogy a népe komoly fenyegetést jelentene ránk.Pritkin erre csak mérgesen felhorkant, és átsétált a szobán,hogy kinyissa az ajtót. A férfi a hátán landolt a kinti padlón, akészenlétben álló szolgák legnagyobb meglepetésére.Felnyalábolták, és elvitték egy kicsit megleckéztetni. Nemmintha még szüksége lett volna rá ezek után.– És általában hogyan étkeznek? Ugye nem akarja aztmondani, hogy máskor nem fejezik be azt, amit itt mostelkezdtek? Úgy értem, ha nincsenek szemtanúk?Egyértelmű volt, hogy Pritkin csak provokálja a vámpírokat.Elképzelhetetlen volt, hogy ne tudjon róla. A Tony udvarábanmegforduló mágusok egyike sem lepődött meg a lakomákon.Lehet, hogy az iskolában megtanították őket, hogy palástolják azérzelmeiket, de nekem inkább az volt a benyomásom, hogy eznem volt valami óriási titok. Pritkin megdöbbenése mégisőszintének tűnt. Mégis, mi a frászt oktatnak akkor amágusiskolákban? Mirceára néztem:– Meg akarod mutatni neki?Mircea lelkesen felkacagott.– A legnagyobb örömmel megtenném, dulceatã, de én nembízom magamban. Túl nagy lenne a kísértés, hogymegszabadítsam magunkat bosszantó jelenlététől, pedig akonzul a leghatározottabban kijelentette, hogy nem eshetbántódása, amíg nem szolgáltat rá okot – pislantott Pritkinirányába. – És sajnálatos módon eddig majdnem rendesenviselkedett.– Mutasd meg rajtam.