Megérint a sötétség

meg a vesződséget. Esetleg érezték, hogy mondhatnának bármit,a hadmágus véleménye úgysem változna. Lehet, hogy nekik voltigazuk, de én nem szeretem, ha nem az enyém az utolsó szó. – Avámpírok soha nem ontanak feleslegesen vért, ez a legfőbbszabályuk, még az ellenségeikkel szemben is. Még ők is kapnakegy második esélyt, ez tudomásom szerint méltányosabb, mintamit a Kör alkalmaz a renitens mágiahasználókkal szemben. Ittcsak vámpíroknak jár azonnali kivégzés a szembeszegülésért.Pritkin tehetetlenül nézte, ahogy a férfi megpróbállebéklyózott végtagjaival elkúszni. Szemében még mindig ariadalom látszott, i estét a kimerültség és a láncok viselték meg.A vérveszteség miatt bizonytalan mozdulatokat tett, kétszer iselcsúszott a síkos padlón. Végül elért az ajtóig, ám ezzel nemsokra ment, mert képtelen volt kinyitni a zárat. A szájávalpróbálta, de nem sikerült, ezért meg kellett fordulnia,szembenézni kínjának okozóival, hogy hátul összekötött kezévelmatathasson az ajtón. Most már én is kezdtem szánni,függetlenül attól, hogy pár órával korábban minden gondolkodásnélkül golyót röpített volna a fejembe, ha alkalma nyílik rá.Persze most nehéz volt hidegvérű gyilkosként gondolni rá,ahogy ott állt, petyhüdt nemi szerve bánatosan himbálózottragacsos combjai Közt, nyakán és ágyékán pedig egy-egy kisvércsík húzódott, amit nem tudott letörölni. Pritkin igencsakmérges képpel fordult felém.– Azt mondja, a sajátjaikat keményebben büntetik, mint akívülről jövőket? Hazudik! A szörnyek nem ismerik akönyörületet.– Higgyen, amit akar, de ez az igazság – vontam meg avállam. –Nem lát itt vámpírokat, vagy igen? Ha bármelyik isfogságba esett, az. mostanra már karóval a szívében fekszik.Mármint, ha készséges volt a kihallgatáson. Ha nem, akkorJacknek ma megint túlóráznia kell.