Megérint a sötétség

árulkodott. Rá akart rontani valakire, de nem merte megtenni, ésezért inkább szócsatát vívott. A helyzet viszont az, hogy én semvoltam túl diplomatikus kedvemben.– Ugyanannyira vagyok ember, mint maga. És ott voltam azéjjel,nekem ne játssza meg magát. Amíg a Fekete Kör be nemavatkozott, nagyon is elemében volt, mind a ketten tudjuk. Nejöjjön ezzel az önvédelem dumával. Maga egy ragadozó. Éppeleget láttam a fajtájából, hogy felismerjem.Megszakítottam a monológom, mert történt valami a férfivala heverőn. A vámpírok valószínűleg előre sejtették, hogy ezkövetkezik, mert hátradőltek, és csak figyelték, ahogy azáldozatuk finoman remegni kezd, majd a borzongás az egésztestére kiterjed, mintha egy földrengés hullámait látnánk.Néhány másodperc múlva az egész teste elképesztő ívbenfeszült meg, csupán megkötözött kezei, és combjának hátsó felemaradt érintkezésben a heverővel. Ezután indult be az elsöprőerejű magömlés, úgy lövellt kifelé újra meg újra, mintha sohanem akarná abbahagyni. A fejét hátraszegte, a szemel be akartahunyni, de Rafe elkapta a tekintetét, és kényszerítette, hogyminden figyelmét annak szentelje, ami épp a testével zajlik. Aférfi tágra nyílt szemekkel, még mindig reszketve nézte, ahogytelefröcsköli saját, napbarnított bőrét és a fényesre csiszoltfapadlót.Úgy tűnt, soha nem lesz vége, a teste képtelen megnyugodni,addig hajszolja magát, amíg szíve felmondja a szolgálatot. Devégül elcsitult, előredőlt, hogy hosszú haja eltakarja vörösen égőarcát. A vámpírok egy egészen kicsit megtaszították, és testekoppanva dőlt le a heverő és a dohányzóasztal közé. Ekkor esettle, hogy végig erre, a vérszívás szexuális mellékhatására vártak,addig nem akarták abbahagyni. így aztán harmadikként a teljesmegaláztatást is felvették a büntetési listára a fájdalom és a