Megérint a sötétség

szobában. Az arca eddig is vörös volt, s a most hirtelen egészena mellkasáig pirult. Kíváncsi voltam, mióta állhat Tonyszolgálatában. Az udvarban nem volt szokás elpirulni, még azélőknek sem. De gyorsan meg is feledkezett rólam, amikorMircea félrevezetően gyengéd érintése egyszer csakmegkeményedett, és térdre kényszerítette. Nem jött rá, hogy avergődésével csak még nagyobb mulatságot okoz avámpíroknak. A combján és a lábszárán megfeszültek az izmok,ahogy szabadulni igyekezett. Követtem Mircea tekintetét, ésmáris tudtam, hogy mire készül.A férfit a heverőhöz vonszolták, a térdét szétfeszítették. Úgytűnt, jobban zavarja, hogy nemi szerve mindenki előtt láthatóváválik, mint a közvetlen veszély, amibe került. De amikor Mirceaszájából előbukkantak a tökéletes ívű, csillogó szemfogak,azonnal elfelejtette szemérmességet. Megpróbált lecsúszni akerevetről, de megkötözött lábával és kezével erre kevés esélyemaradt. Mircea visszalökte a térdére, hogy jobb szögbőltámadhasson, de nem csapott le azonnal. Hagyta, haddnövekedjen tovább a pánik az áldozatban, amint megérezte,milyen erő lakozik a vámpírokban. Tehetetlenül vergődöttMircea szorításában, a szájpecek mögül csak elfojtottnyöszörgések hallatszottak. Egy idő után már én is láttam acombartériát, a nagy erőlködéstől teljesen kidagadt a lábán.Amikor a fickándozásai elcsitultak – talán a fáradtság miatt,vagy azért, mert semmi nem történt –, Mircea rábukott,belemélyesztve fogait a férfi puha bőrébe a csípőízület tájékán.Egy meglepett kiáltás hallatszott, amikor a verőér felszakadt, ésa férfi szemei fennakadtak, amint Mircea rátapadt a sebre, ésszívni kezdte a vért. A küzdelem újra fellángolt, de Rafeodalépett, hogy mestere nyugodtan táplálkozhasson, ne kelljenaz étel mocorgásával törődnie.