Megérint a sötétség

– Igen, de most már nincs miért aggódnod. Én itt vagyok.Tomas mosolygott, és nem tetszett az, amit a tekintetébőlkiolvastam. Nem akartam, hogy megkedveljen, és nem akartam,hogy hiányozzak neki. A francba, ez nem alakul jól. Úgydöntöttem, nem próbálkozom semmilyen mesével, ez amúgysem erős oldalam.– Komoly zűrbe keveredhetnék, és el akarok tűzni innen,mielőtt kitör a balhé.Ez sem volt túlságosan bő magyarázat, de hogymagyarázhatnám el valakinek, hogy a vámpír gengszter, akifelnevelt, és akit minden igyekezetemmel szeretnék elpusztítani,vérdíjat tűzött ki a fejemre? Tomas képtelen lett volna felfogni,milyen világból érkeztem, bármilyen hosszú ideig magyarázom.– A lakásban minden cucc legyen a tied, csak a ruháimat viddel a menhelyre. Lisa jó hasznukat fogja venni.Éreztem egy kis keserűséget, hogy hátra kell hagynom a nagygonddal kiválogatott ruhatáramat, de már nem volt mit tenni.– Cass...– Beszélek Mike-kal, mielőtt elmegyek. Biztosan megengedi,hogy itt húzd meg magad pár hétig, arra az esetre, ha valaki alakásban keresne. Jobb lenne, ha egy ideig a környékét iselkerülnéd.Az épület felső szintjén volt egy kis stúdiólakás, abból akorból, amikor a tulajdonosok rendszerint az üzletük felett éltek.Mike nemrég használta, feltehetően lakható állapotban volt.Sokkal jobban éreztem volna magam, ha tudom, hogy Tomas ittrejtőzködik. Rémisztő volt belegondolni, mi történne, ha egycsapatnyi dühödt vámpír törne be a lakásba, és helyettem őttalálnák ott.– Cassie – fogta meg a kezemet Tomas óvatosan, mintha attóltartana, hogy elrántom onnan. Az első éjszakán megesettfélreértés óta óvakodott megérinteni engem. Nem akartam