Megérint a sötétség

Nem tudta pontosan, hogy kiféle–miféle vagyok, de abbanbiztos volt, hogy utál. Mivel a szám tele volt, csak kérdőnnéztem rá, ő pedig széles mozdulattal körbemutatott. – Nézzemeg őket!A villámra tűztem egy kis virslit, és körbepillantottam. Avámpírok is ettek, csak nem palacsintát. Képesek ugyan szilárdtáplálékot magukhoz venni, ahogy ezt Tony számtalanalkalommal bizonyította, de tápanyagokat nem nyerhetnek kibelőle. Ezt csak egyetlen dolog képes megadni a számukra, ésmost bőven jutott nekik belőle. Nem tudom, Louis-César evettemár, vagy valóban igaz, amit a Szenátusról regéltek, vagyishogy a tagjai olyan szintet értek el, melyen már csak hetenteegyszer kell táplálkozni. Rafe, Mircea és Tomas viszont velünkreggelizett, természetesen a szatír–vérlény hibridek vérétfogyasztották.Gyerekkoromban olyan gyakran láttam ilyen jeleneteket,hogy szinte már észre sem vettem. Az élve elfogott ellenfeleketmindig felhasználták ilyen célokra. A vámpírok között súlyosmodortalanságnak számít a vér elpocsékolása, még akkor is, haalakváltókról volt szó. A vér értékes, az életet jelenti. Ezzel ajelmondattal nőttem fel, de Pritkin szemmel láthatóan nem.Az egyetlen, ami kissé felkavart, Tomas volt, meg a fiatal,jóképű fogoly, akinek a nyakából lakmározott, és aki némiképpismerősnek tűnt nekem. Csokoládébarna szeme volt, jól illett asötét bundához, mely csípőtájon kezdődött, és körbevette jókoraférfiasságát. Meztelenül, kezét-lábát ezüstláncokkal megkötözvehozták fel. Ez volt a szokásos eljárás, a megszégyenítés is abüntetés részét képezte, de úgy gondoltam, ebben az esetbennem biztos, hogy célravezető eljárás. Azt nem tudom, hogy aláncokat miként viselte – a vérlények nincsenek oda az ezüstért–, de az biztos, hogy a szatírok imádják a meztelenkedést. Az őgondolkodásmódjuk szerint a ruha viselése azt jelenti,