Megérint a sötétség

Tomas csak megmoccant, és már kettőnk között állt. Kicsitzavart, hogy ennyire gyors, de annak örültem, hogy hirtelen egyakadály képződött köztem és a mágus között. Tony udvarábanmindenkitől azt hallottam, hogy a hadmágusok veszélyes,vérszomjas és őrült figurák. Tekintve, hogy akik ezt mondták,többszörös gyilkosok voltak és egy kegyetlen vámpírnakdolgoztak, hajlamos voltam komolyan venni a fenyegetést.– Miért tagadnám? Az mentette meg a maga életét is, hogy énmegszálltam őt – mutattam rá. Köszönetet nem vártam, deörültem volna, ha végre nem ilyen gyilkos pillantásokkalméreget.– Inkább a halál, mint hogy a sötét mágia eszközei mentsenekmeg!– Legközelebb erre is odafigyelünk majd – mondta Tomas,mire én felkacagtam. Senkit nem akartam magam ellenhangolni, de szédültem az éhségtől és a kimerültségtől. Amúgytényleg jó beszólás volt, csak épp Pritkinnek nem tetszett.Mircea felállt, amikor kopogtatás hallatszott az ajtó felől.–Á, a reggeli. Tele hassal mindjárt jobb lesz a kedvünk.Egy fiatal férfi tolta be az ételtől roskadozó zsúrkocsit, ésmár az illattól összefutott a számban a nyál. Néhány perccelkésőbb már bepakoltam egy hatalmas tányérnyi palacsintát,virslit, fasírtot és friss gyümölcsöt. Szép ezüsttálakonszervírozták, porcelán csészékből ittunk, damasztszalvétát ésigazi juharszinipot is találtam az asztalon. Máris jelentősenmegenyhült a kedvem a Szenátus irányába. Épp még egy kis teáttöltöttem magamnak, amikor Pritkin utálkozva felhorkantott. Elsem tudtam képzelni, mi a baja, hisz előtte is ott volt amegrakott tányér.– Magát egyáltalán nem zavarja? – tudakolta. Ekkor vettemészre, hogy nemhogy nem evett semmit, de úgy bámul rám,ahogy szerintem én figyeltem a vérpatkányokat a kaszinó előtt.