Megérint a sötétség

Szenátus, és mivel egészen biztos voltam abban, hogy nem fogtetszeni, semmi értelme nem volt szórakoztatnunk egymást.– Mia stella – kezdett neki Rafe, majd Mirceára pillantott, akiközömbösen vonta fel a szemöldökét. Szegény, mindig nekimarad a legszemetebb munka. – Megmondanád nekünk, hogy kiaz a Françoise?Döbbenten bámultam rá. Mindazon dolgok közül, amitkérhetett volna, ezt a legutolsók között soroltam volna föl. Sőt,valószínűleg fel sem kerül a listára.– Tessék?– Ön említette nekem a nevét – vette át a szót Louis-César ,leguggolva elém. Gyorsan hátrahúzódtam, bár emlékeztem rá,hogy a parkolóban ő cipelt engem, mégsem történt semmi. – Akaszinóban.– Nem akar inkább Tonyról beszélgetni? Aki rabszolgákat adel a tündéreknek...– Ezt tudjuk – válaszolt most Mircea. – Az egyik boszorkány,akit megmentettél, eljött a Körhöz, és beszámolt az egészről. Énis jelen lehettem a vallomástételén, mivel Antonio ügyei az énhatáskörömbe tartoznak. A mágusok eléggé... aggódnak, ahogybiztos te is sejted.Kezdtem összezavarodni.– Egy pillanat, lehet, hogy még le vagyok lassulva, de miértboszorkányok? A sima emberek nem lennének könnyebbcélpontok? – kérdeztem, tudva, hogy a három általamkiszabadított nő nem kispályás, erre egy halott mágus alegékesebb bizonyíték.– Évszázadokon át, miután saját vérvonalaik hanyatlásnakindultak, ez volt a stratégiájuk. Nem hallottál történeteket,melyekben az erdők népe az emberek gyermekeit rabolta el? –kérdezte Mircea, én pedig bólintottam. Klasszikus esti mesékvoltak. – Ezek a gyerekek ott nőttek fel, és beházasodtak a