Megérint a sötétség

emberek elég nagy csoportját bűvöli meg. Jó néhány rendőr isvolt köztük, nyilván a csetepaté miatt riasztották őket. Nemtudtam, hogy egyszerre több emberrel is képes trükközni.Jobban belegondolva senkit nem ismertem, aki képes volt erre.Egy újabb jele annak, hogy nem hétköznapi vámpírról van szó.Nem, az affélék a földön hevertek elszórtan, köztük itt–ottvérpatkányok tetemei. A szívek és a fejek a testektől néhánylépésre hevertek, de legalább – ha jól számoltam – mindegyikszív megvolt.Pritkin az arzenálját rendezgette, ami ott lebegett előtte, engedelmessorba rendeződve. Minden fegyver türelmesen kivárta asorát. Összeszűkült szemekkel nézett rám, miközbenletisztogatta, és a helyükre rakta a táncoló késeket.– Megszállta a Fekete Kör egyik tagját – mondta, mintha énnem tudnám. – Nagy tudású boszorkányok állnak aszolgálatában. Ők kik voltak?Visszanéztem oda, ahol a lányok álltak, de csak a másik sötétlovagot láttam, aki természetellenes pózban feküdt a földön.Hófehér arcára most vetődtek rá a nap első sugarai. A szemenyitva volt, de azt hiszem, már nem látott semmit. Rájöttem,hogy a három lány ölte meg, de nem tudtam mit kezdeni azinformációval.– Fogalmam sincs – feleltem őszintén, és a hangom rekedtkrákogásba fulladt. Tekintve, hogy a hangszálaimat milyen erősmegterhelés érte mostanában, nem kellett volna furcsállnom,mégis meglepődtem rajta.– Maga nem ember – mondta Pritkin nem kérdő, hanemkijelentő hangsúllyal. Úgy figyelt, mint aki arra vár, hogyhirtelen egy második fejet növesztek.– Sajnálom, ha csalódást okozok, de nem vagyok démon –nyugtattam meg. Az utóbbi időben túlságosan sokszor kellett eztbizonygatnom. Nem jó jel.