Megérint a sötétség

meg közben szétszakadnék. Felsikoltottam, és valakiszorosabbra vonta az ölelést a derekam körül. A vérem úgydübörgött az ereimben, mintha ki akarna lőni a fejem tetején, ésa fájdalom iszonyú volt. Mintha életem összes eddigi migrénjeegyszerre tért volna vissza. Könyörögtem, hogy elájuljak, denem volt ilyen szerencsém. Végig ébren maradtam, a világaddig pörgött és rángatott vadul, mint egy elszabadulthullámvasút, míg végül az aszfalt felé fordultam, és hánytam.– Cassie, Cassie! – jelent meg előttem Billy Joe olyannyiratágra nyílt szemekkel, hogy az írisze körül mindenütt látszott aszeme fehérje. Beletelt egy kis időbe, amíg felismertem, és arrais rájöttem, hogy a szokásos szerencsejátékos–cowboy–nőcsábász szerelését hordja az én bőröm helyett. Rakott ingeélénkvörös volt, mandulaszín szemei olyan tiszták és élesek,mintha nem lett volna másfél évszázada halott. Abban apillanatban valóban úgy tűnt, ha kinyúlok felé, meg tudomérinteni. Aztán belém hasított a felismerés, hogy az énenergiámtól csillog így a szeme. Az idióta! Le kellett volnateremtenem, amiért szinte teljesen lemerített, pont amikorszükségem lenne az erőmre, de túlságosan lefoglalt azémelygésem. Úgy éreztem, valaki benyúlt, és egy az egybenkifordította a gyomromat. Ismét rám tört a hányinger, de márenergiám sem volt hozzá.Louis-César úgy kapott fel, mint egy rongybabát, én pedigértetlenül néztem körbe. Hogy tud felemelni egy kézzel? Amásikkal nem a kardját tartja a sötét mágusban? A helyzet az,hogy nem volt sötét mágus. Csak én, egy vámpír nagymester, ésegy csurig feltöltekezett szellem. Aggodalomra semmi ok.Pritkin és Tomas is csatlakozott hozzánk. Engem vittek, mertjártányi erőm sem maradt. Sőt, azt is nehéz voltmegállapítanom, merre van fel és le, nekem úgy tűnt, az irányokfolyton változnak. Egy pillanatra láttam, ahogy Tomas az