Megérint a sötétség

Felordítottam, és hátraléptem, de a kard olyan hosszú volt, hogymég így is ki voltam szegezve, mint egy tűre szúrt lepke.Végre érkezett némi segítség egy apró fiola képében, ami akezembe szállt. Olyasmi volt, mint amilyeneket Pritkin viselt azövén, de ez a sötét mágus egyik belső zsebéből vándorolt elő. Ahideg víz már a derekamig ért, és nem tudtam, mi történik, haegyszer teljesen ellep. Abban a pillanatban azonban Louis-Césarvolt a legnagyobb gondom. Nem is próbáltam ellenállni azagyamat ostromló idegen impulzusoknak, és a francia felélebegtettem a fiolát.– Kibelezlek, mielőtt elmondanád a varázsigét – váltottbensőségesebb hangnemre Louis-César , de azt észrevettem,hogy bizonyos fokú tisztelettel méregette a kis üvegcsét.– Ilyen közelről nincs szükség varázsigére. Ha megölsz, te ismeghalsz. No meg a nő is – jelentek meg a szavak az agyamban,bár nem az enyémek voltak. Mindenesetre kimondtam őket.Megtették a kellő hatásukat, mert Louis-César habozni látszott.A sötét mágus minden bizonnyal csak erre várt, és mostnekilátott, hogy elrendezze a kettőnk közti kis belviszályt. Egyikpillanatról a másikra nyakig érő vízben találtam magam.– Billy, nagyon nyerésre áll. Mit tegyek?– Hát, szerintem hagyd nyerni – hangzott Billy Joe nem túlmeggyőző válasza. De hát ő gyakorlottabb az ilyesmiben, mintén.– Hogyan?Ha válaszolt is, azt már nem hallottam, mert a víz összezárulta lejem fölött. De ahelyett, hogy fulladozni kezdtem volna –valami ilyesmire számítottam –, ismét a könnyed, repülő érzéskövetkezett. A megérkezés kemény volt, és a zavarodottság,amit akkor éreztem, amikor Tomas testéből visszakerültem asajátomba, semmiség volt a mostanihoz képest. Mintha kéténem lett volna, és éppen ellenkező irányba indultak volna, én