Megérint a sötétség

– A karperec! – a hangom átszelte a parkolót, ahogy Billy Joeminden hangját kieresztette a torkomon. – Azt mondja, tördössze!Egy sötét árny kezdett futni felém a parkoló túlsó sarkából.Ugyanolyan kellemetlen érzés áradt belőle, mint az én sötétmágusomból, ezért nem volt szükség bemutatkozásra. A másiksötét lovag valahogy rájött, hogy mi történik, és nem örült afejleményeknek.Lenéztem, és láttam, hogy a sötét mágus valóban visel egykarkötőt a bal csuklóján. Ezüstből készült, és mintha parányi,egymásba fűződő tőrökből állt volna. Kapcsot sehol nemtaláltam rajta, valószínűleg a csuklója köré öntötték. ÁtnéztemPritkinre, és kétségbeesést láttam az arcán. A fenébe is,valahogy le fog az jönni! Amikor a rángatás nem használt,foggal estem neki. Ott próbáltam elharapni, ahol két tőrtalálkozott. Végül, mikor a sötét mágus ujjait már elöntötte avér, az egyik láncszem engedett.Nem kellett kérdeznem, hogy ennyi elég-e, mert láttam, hogyPritkin a földre rogy, megkönnyebbülten lihegve, a két vámpírpedig azonnal támadásba lendül. Louis-César egy kést repített atestemhez legközelebb álló őr felé, ami lemetszette volna a fejét,ha nem viselt volna óriási acélgallért a nyaka körül. De ez semhosszabbította meg sokkal az életét. Tomas kinyújtotta a kezét,és most láthattam, mi történt nem is olyan régen a raktárban. Avámpír térdre rogyott, gurgulázó hangot hallatott, majd a szívegyakorlatilag kifordult a mellkasából. Pont Tomas felé gurult,aki elkapta, mintha csak egy túlméretezett baseball-labda lettvolna.A másik sötét lovag már csak két autónyira volt tőlem.Megállt, és felemelte a kezét, és ettől kezdve mozdulni semtudtam. Ám mielőtt még rám tört volna a pánik, a háromboszorkány, akit a kaszinóban szabadítottam ki, előlépett egy