Megérint a sötétség

gondoltam, megtehetem neki azt a szívességet, hogy befogadomaz üresen álló szobámba, és munkát szerzek neki. Ám az, hogyőt is elérje Tony haragja, túl nagy ár lett volna hat havi nyugodtéletért.A kapcsolatunk nem volt olyan szoros, hogy kitalálhassam,miként védjem meg Tomast anélkül, hogy úgy tűnne, a sorsárahagyom. A gond részben az volt, hogy egyikünk sem nyílt megszívesen, ehhez persze az is hozzájárult, hogy közös életünknem indult zökkenőmentesen. A beköltözése estéjén, amintkiléptem a fürdőszobából, ott találtam őt az ágyamon fekve,meztelenül. A haja nagy tintapacaként terült szét a hófehérágyneműn. Ledermedve álltam, Micimackós törülközőmetszorongatva, szájtátva bámultam rá. Ő pedig kinyújtózott azágyon, mint valami nagymacska, kidolgozott izmaimegfeszültek. Tökéletesen fesztelenül viselkedett, és azt is láttam,miért. Egyáltalán nem úgy festett, mint egy éhezőutcakölyök. Soha nem kérdeztem a korát, de feltételeztem, hogyfiatalabb nálam. Túl fiatal ahhoz, hogy ilyen tekintettel nézzenrám.Képtelen voltam nem követni pillantásommal egyik kezét,mellyel végigsimított testén a mellkasától egészen az ágyékáig.Nyilvánvaló invitálás volt, de beletelt néhány másodpercbe, mígrájöttem, mi folyik itt. Végre megértettem: úgy érezte, nekem isa szokásos módon kell fizetnie azért, mert a pártfogásombavettem. Az utcán semmit nem adnak ingyen, így aztán, amikorkijelentettem, hogy nem fogadok el tőle pénzt, más módonakarta leróni a tartozását. Megpróbálhattam volna elmagyaráznineki, hogy egész élelemben kihasználtak, eszembe sem jutna,hogy én is ugyanezt tegyem mással. Ha mindezt elmondom,talán elkezdünk beszélgetni, és sok minden kiderült volna.Ehelyett sajnos pánikba estem, kilökdöstem őt a szobámból, sőtmég a takarót is utána hajítottam. Máig sem tudom, mit gondolt