Megérint a sötétség

kalandom, hogy bosszút álljak Jimmyn, három életet fogkövetelni.– Oké – mondtam nagy levegőt véve. – Vágjunk bele.Amikor Billy Joe bennem volt, nem láthattam, de jobbanérzékeltem az érzelmeit, mintha az arcáról kellett volnaleolvasnom. Most kifejezetten szkeptikus volt.– Biztos vagy benne? Nem akarlak egy örökkévalóságigtéged hallgatni, ha véletlenül szellem formában maradsz.Ismerlek, tutira a nyakamra járnál kísérteni.– Azt mondtad, hogy nem történhet meg.– Azt mondtam, feltehetően nem. Elég új vagyok még ebben.– Te kérdezted az előbb: van másik terv? Mert, ha nincs...Eddig jutottam, amikor Billy Joe nekem esett. Úgy taglózottle, ahogy a focipályán a védő az irányítót. Addig préselt, mígmár lefújtam volna az egészet. Sőt, bármit megtettem volna,hogy véget érjen ez a szörnyű nyomás, csak épp mozdulni sembírtam. Olyan volt, mintha egy hegyoldal és egy úthenger közészorultam volna, se előre, se hátra. Egy másodperccel azután,hogy teljesen világossá vált a számomra, ha nem enyhül aszorítás, meghalok, végre történt valami, és hirtelen szabadonrepültem. Hatalmas megkönnyebbülés volt, ám a könnyed,lebegő érzés sem tartott tovább egy másodpercnél, mert ekkornekicsapódtam valaminek, ami keménységében leginkább egytéglafalra hasonlított. Annyira fájdalmas volt, hogy azt hittem,minden csontom eltört, ám rövidesen rájöttem, hogy jelenállapotomban nincsenek is csontjaim. Ekkor visszhangzó nevetéscsapott fel körülöttem.– Jaj, ne, kicsi szellem. Már mondtam neked, még egyszernem versz át ilyen könnyen. Menj szépen vissza a gazdihoz,mielőtt olyan helyre küldelek, ami nagyon nem lesz az ínyedre.Ekkor már tudtam, mi volt a fal: a sötét mágus védelmezője.Sokkal erőteljesebb volt, mint hittem. De a tanácsot sem tudtam