Megérint a sötétség

energiájából. Nem vártam, hogy bármit is érezni fogok – amikorlegutóbb ezt csinálta, csak a folyamat befejeztével változott azállapotom –, de ez a mostani nagyon is kellemes volt.Csiklandozó, meleg, csodálatos energia áradt szét bennem,szinte azonnal fel is ültem. A pokolba, ezt meg tudnám szokni!Billy nevetése ott visszhangzott a fejemben, és én is elvigyorodtam.Nem csoda, hogy nemrég még ő száguldozott úgy,mint egy üstökös.– Mit műveltél? – kérdezte hitetlenkedő arccal Pritkin, akiszintén akkor ült fel. – Te erősítetted meg a pajzsomat?Elképedve bámult tovább, miközben én csodáltam kettőnkmuri kajának gyümölcsét. Szép kék fal, olyan opálos, hogy talánmég az emberek is látják, és olyan vastag, hogy a két széleközött akár egy autóval is körbefurikázhatnék. Pritkin mindenbizonnyal vízvarázslatot, használt, mert a falban minthafodrozódó hullámokat véltem volna felfedezni.– Szép munka volt – gratuláltam a segítőmnek. – És márokádnom sem kell annyira.– Mit csináltál? – ragadta meg Pritkin az egyik karomat, mirea védelmezőm felsistergett. Elengedett, megrázta és dörzsölgettea kezét. – Ennyi erőd nem lehet. Egyetlen embernek sem.– Akkor talán kölcsönkértem.– Kitől vagy mitől? – tudakolta összeszűkült szemekkel. Nemis próbáltam magyarázkodni.– Valaki elmondaná nekem, hogy mi ez az egész? –kérdeztem vissza, de mielőtt bárki megszólalhatott volna, apajzs sziszegni és ropogni kezdett. Egy fekete felhőnek látszóvalami kezdte bekebelezni, apró darabokat harapva ki acsodálatos képződményből. Olyan volt, mintha egy sáskacsapat.Na jó, lehet, hogy mégsem vagyunk túl a nehezén.