Megérint a sötétség

– Legutóbb bevált.– Legutóbb majdnem belehaltál.– Jé, nem is tudtam, hogy ez érdekel. Na, válaszolj márértelmesen! Nem tudom – ismételte makacsul. – Elméletbenképes lehetek önmagam belseje helyett kifelé közvetíteni azenergiát, de...– Remek.A felénk bomló kupolára összpontosítottam, ügyet sem vetvearra, hogy Louis-César és Tomas között valamiféle vita folyik.Rég volt, hogy utoljára használtam a varázslatot, és ha elszúrom,nem biztos, hogy lesz még egy esélyem. Pritkin már lila volt,szemének csak a fehérje látszott.– Várj, hadd gondolkozzam egy percet! Fogd vissza magadegy kicsit!Billy folyamatosan nyomta a dumát, de már nem figyeltemrá. Nem volt időnk ennél hosszabb beszélgetésre. Én nemtudtam úgy kiterjeszteni a varázslatom hatósugarát, mint Pritkin.Ha az ő pajzsa összezuhan, mielőtt az én energiámmegerősítené, akkor végünk. Koncentráltam, és kimondtam azegyetlen varázsigét, amit ismertem.Energia áramlott át rajtam olyan elemi erővel, hogy a végénúgy éreztem, felemelkedem az aszfaltról, és lebegek. Egymásodperccel később Billy aranyló rúnát rajzolt a levegőbe, aminéhány pillanatig a szemem előtt lebegett. Csillogó volt, fényesés tökéletes. De nem volt sok időm csodálni, mert azonnal aföldre huppantam, ahogy az energia érkezéséhez hasonlólendülettel távozott is belőlem. Akkor már egész pontosan feltudtam idézni, miért is használom én ezt a varázslatot ilyenritkán.Az oldalamra fordultam, és nyögtem. Igyekeztem elkerülni,hogy kidobjam a taccsot. Világosan éreztem, hogy ezt nemfogom túlélni. Aztán Billy elkezdett tölteni a nemrég lopott