Megérint a sötétség

ejtőzködve és félelemben töltened. Tarts velem, és hagyom,hogy a barátaid – már ha azok egyáltalán – békében távozzanak.– A nevem Cassie. Összetéveszt valakivel – vetettem odaneki. Semmi kedvem nem volt a beszélgetéshez, de Billy Joeközölni próbált valamit, és időt kellett nyernem, amígmegfejtem a mutogatását.– Én csak a téged megillető címet használtam, habár tény ésvaló, hogy a neved is érdekes. Mesélt bárki is valaha ajelentőségéről? –nevetett. – Na, ne mondd, hogy hagytak felnőniteljes tudatlanságban? Ó, micsoda szűklátókörűség! Mi nemfogunk ekkora hibákat elkövetni.– Kasszandra a görög mitológia szerint jósnő volt, és Apollónszeretője – soroltam. Eugenie különös hangsúlyt fektetett arra,hogy tanulmányaim alatt elmélyüljünk a görög és rómaimitológia rejtelmeiben – ez nyilván fontos részét képezte egyúrilány ismereteinek az ő korában –, én pedig nempanaszkodtam, mert egész mulatságos témának tartottam. Alegtöbbjét persze már elfelejtettem, de a nevem eredetére azértmég emlékeztem. Mindig úgy tartottam, találó név egyjövőbelátónak.– Nem éppen, kedvesem – ellenkezett a hang, mely telt voltés mély, akár kellemesnek is mondtam volna, ha nem társultvolna hozzá az érzés, ami valahogy a rothadó gyümölcsötjuttatta eszembe: túlságosan édeskés volt és nyúlós. – Apollón,aki minden jósok istene volt, beleszeretett Kasszandrába, agyönyörű emberbe, ő azonban nem viszonozta az érzelmeit.Eljátszadozott az istennel, tettette a szerelmet, amíg ki nemcsalta tőle a jövőbelátás ajándékát, aztán elszökött tőle. Apollónvégül persze rátalált – ahogy te, ő sem bujdoshatott örökké –, ésbosszút állt rajta. Az isteni ítélet így szólt: a nő megtarthatjaáldását, de ezután csakis tragikus eseményeket fog előre