Megérint a sötétség

saját forrásain kívül, de ahogy láttam, nem vált be teljesmértékben. A pajzs egy kicsit élénkebb színűre erősödött,amikor a rúna találkozott vele, de szinte azon nyomban újrafakóbbá vált. Valami elszívta az energiáját, méghozzá igencsakgyors ütemben.Körülnéztem, de semmiféle fenyegetést nem láttam. Aparkoló csöndes volt, ha kimondottan békés látványnak nem isnevezném. Néhány autó még mindig égett, a lángok időnkéntátlátszottak a lassan oszladozó kék füstön. Kérdő szemmelnéztem Louis-César ra, de nem is számítottam arra, hogy beavat.Szerencsére volt más forrásom is.– Billy, mi történik itt?– Kihez beszél? – kérdezte Louis-César , és most előszörlátszott egy fokkal kevésbé nyugodtnak. – Lehet, hogyagyrázkódása van. Legyél vele óvatos – szólt oda Tomasnak.Nem érdekelt, hogy mit mondanak, csak Billyt néztem, akiPritkin közelében lebegett, vadul mutogatott rá, aztán körbe,majd ki a sötét éjszakába.– Billy, mi a jó francot csinálsz? Úgysem hall téged senkimás, nyögd már ki, hogy mi van!– A házi kedvenced nem segíthet, szibilla – érkezett egy hanga sötétből. Ekkor vettem csak észre, hogy az öt vámpírhoz, akika parkoló túlsó végében várakoztak, egy hatodik is csatlakozott.A még hajnalinak sem mondható derengésben nehéz voltkivenni az alakját, de a felőle áradó energia egyáltalán nemvolt kellemes. Örültem is neki, hogy nem látom az arcát. – Egykicsit megbűvöltem, úgyhogy senki nem tud segíteni neked, dehidd el, nincs is rá szükséged. Nem vagy veszélyben, szibilla.Gyere velem, és garantálom, hogy senki nem fog bántani téged.Nagyra értékeljük a képességeidet, segíteni akarunk, hogyteljesen kibontakoztasd őket, hogy be kelljen egész életedet