Megérint a sötétség

levegő. – Megölte őt, mielőtt megkérdezhettem volna azapámról!Pritkin a füle botját sem mozdította. A távolba révedt, és nemnézett ki valami jól. Az arca vörös volt, a szeme kidülledt, és anyakán csaknem elpattantak az erek. Amikor megszólalt, ahangja csak egy elfúló suttogás volt.– Már nem tudom sokáig tartani.Először értelmetlennek tűnt, amit mond, aztán rájöttem, mirőlbeszél. A levegőnek körülöttünk enyhén kékes árnyalata volt,ebből tudtam, hogy mindannyian a hadmágus védőpajzsa alákerültünk. A saját védelmi varázslatát terjesztette ki ránk is,egészen nagy buborékot képezve, ám ez vékonynak ésgyengének látszott, szemben a korábban látott védőpajzzsal.Lehet, hogy a hatóköre lett túl nagy, végül is ezeket avarázslatokat egy személyre tervezik. Az biztos, hogy igazavolt: nem fog sokáig kitartani.– Ki kell vinnünk innen Cassie–t – mondta Tomas, ésránézve láttam, hogy ő is rendkívül feszült. Nem úgy, mintPritkin, aki mintha épp most nyomott volna pár száz kilóval akonditeremben. Ő inkább réműknek látszott. Nem is a mágustfigyelte, vagy azt, ami a pajzson túl volt. Csak engem nézett.Louis-César volt az egyetlen, aki ugyanúgy viselkedett, minteddig mindig. Kellemes vonású arcán a legkisebb feszültségsem látszott.– Mademoiselle, ha elég erősnek érzi magát, javasolhatnám,hogy térjen vissza a MÁGUS–ba? Tomas a segítségére lesz.Pritkin néhány szót mormolt maga elé, és szinte azonnal egyragyogóan fényes rúna írta magát a levegőbe, olyan közelhozzám, hogy akár meg is érinthettem volna, majd beleolvadt apajzsba. Tudtam, hogy mi ez, mert a Tony udvarában élő egyikmágus képes volt területi védelmezőket megidézni pusztánvarázsigék által. Nagyon elámultam azon, hogy egy valóságos