Megérint a sötétség

8. fejezetA földön feküdtem. Eltartott egy kis ideig, hogy felismerjem,a saját jelenemben vagyok és a saját testemben.Megkönnyebbülésemben felkiáltottam volna, ha van elég erőmhozzá.Billy Joe jelent meg mellettem, és kissé ingerültnek látszott.– Miért nem mondtad, hogy képes vagy ilyenekre? Csapdábaestem odabenn, meg is halhattam volna!Meg sem próbáltam felülni, az aszfalt már így is elég vadtáncot lejtett alattam.– Ne legyél már ilyen primadonna. Már rég halott vagy.– Semmi szükségem az ilyen megjegyzésekre.– Akkor panaszolj be.Billy Joe még vissza akart vágni valamivel, de arrébb kellettlibbennie, hogy helyet adjon a fölém hajló Louis-César nak. Azthiszem, ma már nem állt szándékában még egy testetmeglátogatni.– Mademoiselle Palmer, jól van? Hall engem?–– Ne érjen hozzám! – figyelmeztettem, miközben úgydöntöttem, mégis megpróbálkozom a felüléssel. Főként azért,mert a szoknyám úgy felcsúszott, hogy már a rózsaszín csipkésbugyim is kilátszott. Azt azonban a legkevésbé sem akartam,hogy a közelemben legyen. Valahányszor fizikai kontaktusbakerültünk, azonnal időutazásra indultam. Igaz, az érzékeimmegpróbáltak figyelmeztetni, de nehezen tudtam szétválasztaniaz ő közelsége miatt érzett félelmet, és a rettegést attól, hogy a