Megérint a sötétség

őrcsizma. Sokkal inkább tűnt egy sztriptízbár reklámarcának,mintsem pincérnek, de az egzotikus, bizsergető érzést keltőszexepil sok goth csajt indított be. Amúgy nekem sem voltkifejezetten ellenemre a látvány.Mike nagyjából egy éve találta ki, hogy Atlantában épp elégcountry és western stílusú bár működik, így aztán a megörököltcsaládi ivót átalakítva, a felső szinten egy egyre népszerűbb bárt,alul pedig egy vérbeli goth klubot üzemeltetett. A szomszédokközül páran morgolódtak, de a fiatalok imádták. Tomas olyantökéletesen illett ide, mintha a berendezést gyártó cég szállítottavolna le. Személyével sokat lendített a hely forgalmán, deengem azért zavart, hogy munkaidejének felét a felajánlkozásokudvarias elhárításával kellett töltenie. Legalábbis úgy tűnt,elhárította őket, mivel a lakásra soha nem hozott fel senkit.Ennek ellenére Tomas hátterét ismerve néha elgondolkodtamazon, mennyire volt okos húzás tőlem, hogy megszereztem nekiezt az állást.Tomas már sokkal jobban nézett ki, mint amikor előszörtalálkoztam vele a hajléktalanszállón. A tekintete üres volt, ezt ahalott pillantást nagyon is jól ismertem abból az időből, amikormagam is az utcán éltem. Lisa Porter, a szálló lelkiismeretes ésgondoskodó vezetője mutatott be minket egymásnak, amikorépp egyik önkéntes szolgálatomat töltöttem ott. Beszélgetnikezdtünk, miközben az adományozott ruhákat válogattuk:használható, foltozgatást igénylő, valamint csak törlőrongykénthasználható kupacokba. Tomas személyiségéről sokat elárul az atény, hogy még aznap este említést tettem róla Mike-nak, akimásnap, egy rövid beszélgetést követően már alkalmazta is.Mike szerint ő a legtökéletesebb alkalmazott, aki valaha nekidolgozott. Soha nem beteg, nem panaszkodik, és a megjelenéseis ideális a munkára. Ez utóbbiban én sosem értettem egyetMike-kal. Oké, ütős külsővel rendelkezik, de mindig úgy