Megérint a sötétség

Az idősebb férfi hozzám fordult, rosszalló tekintettel.– Még ha segítünk is, meghalhat, ahogy a többiek.Megfeledkeznének a bosszúról, csak azért, hogy néhány napigélhessen?Ekkor szakadt el nálam a cérna. Hosszú nap volt, és semmikedvem nem volt szópárbajt vívni egy kekeckedő szellemmel.Erre a célra pont elég volt nekem Billy Joe.– Nem vagyunk a halál angyalai, világos? Nem azért jöttem,hogy bosszút álljak magukért. Ha akarják, tegyék meg. Aszellemek pont erre valók. Most pedig vagy segítsenek, vagytűnjenek el az utunkból.– Nem tudunk bosszút állni magunkért, különben már régmegtettük volna – húzta ki magát felháborodottan az idősebbférfi. – Ebben a kastélyban évszázadok óta működik akínzókamra, és valahogy megbűvölték. Varázslatot tettek rá, ígymi teljesen tehetetlenek vagyunk. Komolyan azt gondolja, hogyitt álldogálnánk, hagynánk, hogy ilyen szörnyűségektörténjenek, ha közbeavatkozhatnánk? Ha ön nem szellem,akkor minden bizonnyal nagy hatalmú varázsló. Segítsenrajtunk! Segítsen, és a szolgái leszünk – könyörgött, majdletérdelt elém, és ezzel egy időben az egész sereg így tett. Ezmár kezdett nagyon kellemetlen lenni.– Mi a neve?– Pierre, mademoiselle.– Oké, Pierre, akkor figyeljen. Nem vagyok boszorkány, csakjövőbelátó. Maguknak valószínűleg nagyobb avarázstudományuk, mint nekem. Nem tudom levenni magukróla bénító varázst, semmi ilyesmire nem vagyok képes. Csakannyit tudok, hogy ez a nő itt hamarosan meghal, ha nem jutunkki vele valahogy.A férfi nem tűnt túl boldognak, de a mellette álló fiatalabbmár eleget hallott. Előrelépett, megpróbált a kezembe