Megérint a sötétség

– Félti a szerelme életét, hogy ő is követni fogja a halálba.Velünk is ez történt, itt ragadtunk az örökké tartó szenvedésben.Azt mondta, az sem érdekli, ha önöket le diable, a Sátán küldteide, csak legyen nemi halvány esélye az elégtételnek. De nemgondolta komolyan.A fiatal férfi szemében izzó dühöt látva én nem lettem volnaolyan biztos ebben.– Nem vagyunk démonok. Mi... Ezt most bonyolult lenneelmondani. Csak szeretnék kijutni innen, mielőtt a tömlöcmestervisszatér. Megmondanák, hogy hol vagyunk?– Ez a hely, mademoiselle, Carcassonne, a Pokol kénköveskapuja.– És hol van? Mármint ez Franciaország?A férfi úgy nézett rám, mintha azt kérdeztem volna, milyenévet írunk, amire nyilvánvalóan rövidesen sor került volna. Afenébe is, nem volt időm elmagyarázni egy szellemnek, hogynem vagyok őrült. Legalábbis nem tartom magamat annak.– Nem számít. Csak mondják meg, hová vigyük. Meg fogjákölni, muszáj kijuttatnunk innen.– Innen senki sem jut ki – mondta a férfi letörten. – Hát nemazért jöttek, hogy megbosszulják Françoise halálát?Lassan kezdett betelni a pohár. Amúgy sem volt végtelen atürelmem, de mostanra a maradékát is elveszítettem.– Jobban örülnék, ha nem halna meg, és nem lenne mitmegbosszulni. Akarnak segíteni, vagy sem?A mondandóm értelmét a fiatalabb férfi is felfoghatta, merthadarva beszélni kezdett a társához. Közben a lány is magáhoztért, amíg ők vitáztak, én pedig a karját simogattam, mert acsuklójától lefelé nem volt olyan pont, ahová érve ne csakfájdalmat okoztam volna. Tágra nyílt szemekkel bámult rám, denem szólt egy szót sem. Ez jól is volt így, egyikünk sem voltalkalmas állapotban a kérdezz-felelekhez.