Megérint a sötétség

– Az Európai Szenátus Párizsban székel, Cassie – magyaráztaingerülten.– Nem tudtam, hogy onnan jöttél.– Sok minden van még, amit nem tudsz.Nem most jött el az idő, hogy megkérdezzem, mire gondol.Kissé idegesen pillantottam a fiatal szellemre. Amilyen hálásvoltam, hogy nem Louis-César testébe költöztem be, el kellettismernem, hogy a nyelvtudása most jól jönne.– Nem beszélünk franciául – világosítottam fel.Az ifjú tanácstalanul álldogált, a sugdolózás pedig újraelkezdődött mögötte. Egy másik, némiképp idősebb ésegyszerűbb ruhákba öltözött férfi állt elő a többieknoszogatására. Sima sárgásbarna nadrágot és tengerészkékzakót viselt. Nem törődött azzal, hogy kopasz fejére parókáthúzzon, és olyan típusnak látszott, aki semmin nem lepődikmeg.– Életemben borkereskedő voltam, mademoiselle, és gyakranlátogattam meg Angleterre földjét. Talán a szolgálatukralehetek.– Nézze, még azt sem tudom, mit keresek itt, és mit jelent az„itt"egyáltalán. Fogalmam sincs, mit akarnak tőlem, jól jönneegy kis felvilágosítás.– Már elnézést, mademoiselle– meredt rám csodálkozva –, demi magunk sem értjük, mi történt. Önök szellemek, de nemolyanok, mint mi. Talán angyalok, akiket azért küldtek, mertvégre meghallgatták az imáinkat?Kis híján felnevettem. Sok mindennek tituláltak máréletemben,de angyalnak még sosem. És Tomas sem tartozikebbe a kategóriába, ő maximum bukott angyal lehetne.– Nem, nem igazán – feleltem neki. A fiatalabb szellemmondott valamit, amitől az idősebb láthatóan megdöbbent. – Mitmondott önnek?