Megérint a sötétség

Tomas beleszagolt, majd beledugta az ujját, és megkóstolta.Épp eszembe jutott, milyen kifinomultak az érzékszervei,amikor undorodó hangot hallatott, majd kiköpte a néhánycseppet a szájából.– Igazad van, ennek vagy egyharmada só. Biztos valamilyenkínzáshoz használják – jelentette ki. A padlóra hajította avödröt, és a folyadék pillanatok alatt beivódott a szárazszalmába. – Keresek valami mást.– Nem, itt kell maradnod!– Miért? Nem csak a szellemünk van itt? Mi történhetne?Idegesen pislantottam a szellemek csendben ácsorgó tömegefelé, és azon tanakodtam, vajon elmondjam-e neki. A kísérteteknem szoktak megijeszteni. Vannak olyan ritka kivételek, mintBilly Joe, akik bizonyos szintig képesek az emberek energiáinélősködni, de eddig mindegyiket sikerült az akaratommalmeghátrálásra bírni. Egyébkéntis, a legtöbben rájönnek, hogy egy ember testébe bejutninagyobb energiát vesz igénybe, mint amennyit odabennlecsapolhatnak, így aztán nem szoktak kellemetlenkedni, hacsakfel nem bosszantják őket. De a dolgok mostanábanmegváltoztak. Itt például nincs testem, nem rendelkezem a kellővédelemmel. Csak egy idegen szellem vagyok az őfelségterületükön, és ha ezt dühítőnek találják, akkor nagy bajbakerülhetek. Billytől tudom, hogy a kísérteteknél létezikkannibalizmus, ha egymás energiájának leszívását annaknevezhetjük. Ez nyilván sokkal egyszerűbb nekik, mint egy élőemberrel próbálkozni. Őt is többször érte már ilyen támadás,egyszer annyira legyengítették, hogy nekem kellett sürgősenmagamba engednem, különben úgy legyengült volna, hogy márnem tér vissza. És most itt álltam, szemben néhány ezerkiéhezett kísértettel, akik minden joggal hihették azt, hogyszándékosan zavartam meg a köreiket. Egyelőre nem mozdultak,