Megérint a sötétség

egyhez, hogy eltaláltam a tüdejét, és az még egy ilyen alakváltóesetén sem gyógyul meg egyik percről a másikra.– Ugyan már, Jimmy. Ennél jobb ajánlatunk nem lesz.– Mondd meg az izomagynak, hogy húzzon messzebb, haegyezséget akar, vagy a lány meghal – fenyegetőzött Jimmy, ésnyomatékul a lábam elé köpött. A nyála vérrel keveredett.Jimmy lassan kifut az időből, de vele együtt sajnos én is. Abajusza megremegett, és ekkor meglepve tapasztaltam, hogyérzem a félelmét. Teljesen valóságos, kézzelfogható dolog volt,úgy tűnt, akár a nyelvemen is forgathatnám, mint mondjuk abort. Kicsit pézsmaillatú volt, édeskés mellékízzel, bár lehet,hogy az utóbbi a vér miatt. Most, hogy felfedeztem az új testemkifinomult érzékeit, rájöttem, mennyire zavaróak is lehetnek.Hirtelen azt is megértettem, hogy Louis-César nemegyszerűen dühös, hanem tombol. Forró, borsos illat érkezetthullámszerű löketben felőle, és azt gyanítottam, a haragja éppannyira szól nekem vagyis inkább Tomasnak –, mint Jimmynek.Pillanatokon belül a szagok végtelen kavalkádja rohant megminden létező irányból. A mélyen a föld alatt futó csatornákbűze, benzin és cigarettacsikk a parkolóban, és a mustár egyfélig elfogyasztott hot-dogból, ami a kukában végezte. A sajáttestem illata ellenben nagyon kellemes Volt, először azt hittem,azért, mert ismerős. De aztán rémülten vettem tudomásul, hogyaz illat egy finom ételre emlékeztet, amely meleg és finom,tálalásra készen áll. Soha nem gondoltam volna, hogy a vérnekédes illata lehet, mint az almás pitének, vagy a gőzölgő forraltbornak egy hideg téli napon, most mégis ezt éreztem. Szintemeg tudtam ízlelni a bőr alatt futó erekben csordogáló nedűt, ésátéltem, milyen kellemes, amikor sűrűn patakzik le a torkomon.A felismerés, hogy Tomas számára végig a táplálékotjelentettem, olyannyira letaglózott, hogy azt is alig láttam, amiaz orrom előtt történik.