Megérint a sötétség

Remek, most alkudozhatok az életemért pöszén. Annyiratipikus.– Oké, mit szólsz ehhez, Jimmy? Elengeded Cassie–t, ésegérutat adunk neked. Mondjuk két órát. Még azt is megígérem,hogy lefoglaljuk ezeket a vámpírokat, amíg elmenekülsz. ŐkTony emberei, nem igaz? Azért figyelnek, hogy lássák, amintmegölünk téged, de ha legyőznél minket, akkor ők következnek.Mi képesek lennénk visszatartani őket egy kis időre. Ez elégtisztességes ajánlat, nem?Jimmy hosszú, fakó nyelvével megnyalta a szája szélét, ésapró fülei megremegtek.– Persze, most ezt mondod, aztán, ha visszaadom, megöltök,vagy rájuk bízzátok a dolgot. Amúgy meg, ha nem viszem el őtTonynak, mindenképp halott vagyok.– És mióta fogadnak el vérlények parancsokat a vámpíroktól?El sem hiszem, hogy annyi éven át a talpnyalója voltál –vigyorogtam rá. Jimmy felkiáltott, ebből úgy éreztem, azelevenjére tapintottam.– Újfajta rend közeleg, vámpír. Nagyon sok minden fogmegváltozni. Lehet, hogy rövidesen ti szolgáltok minket.Gyorsan visszavonulót fújtam. A büszkeségét akartamfeltüzelni, nem pedig azt elérni, hogy elkeseredésében valamiőrült dolgot tegyen.– Talán, de mindez semmit sem ér, ha nem élsz elég sokáig,hogy a részese lehess. Engem nem ismersz, érthető, hogy nembízol a szavamban. De mi van Cassie-vel? Mi lenne, ha ő ígérnémeg, hogy tartjuk magunkat a megállapodáshoz?Jimmy habozni látszott. Úgy éreztem, hinni akar nekem, ésazt is láttam, hogy miért. A karját ért golyó nem okozott komolysebet, de a felsőtestébe eresztett annál inkább. A mellkasán és ahasán végigfutó fehér szőrcsík egyre szélesebb sávban váltvörössé, a lélegzete pedig szakadozó és hörgő volt. Tíz az