Megérint a sötétség

Ekkor egy sor egészen válogatott káromkodás hagyta elegykori fizikai valóm száját, amelyek közül néhány nagyon isismerősnek tűnt. Legalább már tudtam, hogy ki költözött belém.– Fogd be, Billy. Csak rontasz a helyzeten.A kék szemek tágra nyíltak, és rám szegeződtek.– Egy pillanat, te ott vagy? Uramisten, azt hittem, meghaltál.Nem tudtam...– Mondom, pofa be! – hallgattattam el. Nem volt türelmemvégighallgatni az ömlengését, és gondolkodnom kellett. Oké,egyszerre csak egy problémát. Nem sokat ér kitalálnom, hogyjuthatok vissza a testembe, ha közben elvágják a torkát. Előszörintézzük ezt el Jimmyvel, aztán ráérek pánikba esni.– Mit akarsz, Jimmy?– Maradj csöndben, Tomas! Ma már épp elég bajt okoztál.Majd én megoldom – Louis-César egy kicsit le volt maradva azeseményekkel, de nem ez volt a megfelelő alkalom, hogyfelvilágosítsam.– Pofa be! – mondtam neki, és egyéb körülmények közöttmég viccesnek is találtam volna azt a mély megdöbbenést, amiennek hallatán kiült az arcára. – Gyerünk, Jimmy, mit akarsz,hogy elengedj... elengedd? Alkut akartál kötni, igaz?Az egész annyira valószerűtlen volt. Ott álltam valaki mástestét bitorolva, és egy óriási patkánnyal egyezkedtem, de nemláttam semmi mást, mint saját magamat, a szememben Billy Joerémült tekintetével. Abban nem bízhattam, hogy ő fogkirángatni minket ebből a helyzetből, hisz még harmincéves semvolt, amikor úgy fojtották vízbe, mint egy kölyökmacskát.– Élve akarok kijutni innen, ehhez mit szólsz? – pislantott felJimmy, de nem ránk, hanem a harcot tétlenül szemlélő többivámpírra. Lehet, hogy mégsem mindenki állt az ő oldalán. – Ésa kicsike is velem jön. Tony elfelejtené a mi kisnézeteltérésünket, ha visszaviszem hozzá Cassie-t.