Megérint a sötétség

eljutni – legalábbis ami a fegyveres, gyilkos szándékúproblémákat illeti.Az egyik pultos srác megbetegedett, így Mike, amintmeglátott, azonnal megpróbált rádumálni, hogy ugorjak be ahelyére. Más alkalommal örömmel igent mondtam volna, mert amunka, amiért eredetileg alkalmazott, nem hozott túl sokborravalót. Hetente három estén tarot-kártyából jósoltam, bársosem szerettem a kártyavetést. Csak azért használtam a paklit,mert mindenki ezt várta, de nem kellett az ősi ábrákatbámulnom ahhoz, hogy megmondhassam, mi fog történni. Alátomásaim színes, szélesvásznú képi formában, térhatásúhanggal, teljes részletességgel érkeznek. Az emberek azonbanragaszkodnak a régi külsőségekhez, hát megadtam nekik. Ahogymár mondtam, a rossz dolgokat könnyebben láttam meg. Aznapkénytelen voltam nemet mondani még a jobb pénzkeresetilehetőségre is. Úgy gondoltam, nem épp italok felszolgálásávalakarom tölteni az utolsó órámat.– Mi a pálya? – kiáltott oda nekem Mike vidáman, miközbenTom Cruise-t is kenterbe verő ügyességgel dobálta a likőrösüvegeket, a körülötte állók üdvrivalgása közepette.Sóhajtottam, és benyúltam a táskámba. Az ujjaim akifényesedett tarot-kártyák között matattak. A paklit a tizedikszületésnapomra kaptam öreg nevelőnőmtől, Eugenie-től. Előtteegy jó humorérzékkel megáldott boszorkánnyal bűvöltette mega lapokat, én pedig magammal hordtam a kártyát, mert jól ellehetett szórakoztatni vele a vendégeket. A jóslatok – melyekafféle karmikus jelzőberendezésként működnek – különösmódon mindig igaznak bizonyulnak a pénzügyek terén.Feltartottam a paklit, és egy lap kipattant belőle. Nem épp azvolt, amit látni szerettem volna.