Megérint a sötétség

Pislogtam párat, de a kép nem változott. Továbbra is megpróbáltamösszehúzni magamon a ruhát, de úrrá lett rajtam a teljeszavarodottság. Sajnos nem volt időm kideríteni, mi történt, mertJimmy pont ekkor döntött úgy, hogy rám támad, és elszabadult apokol.Az a rohadt patkány belém mart, késpengéhez hasonlatosfogait a karomba mélyesztette. Felsikoltottam, és elejtettem atestet, amelyet eddig tartottam. Csak egy pillanatra kaptam el acsodálkozó kék szempár tekintetét, aztán Jimmy megrázta afejét, így próbálva letépnia karomat. Gondolkodás nélkül reagáltam, a metsző fájdalomellenére megrántottam a karom, majd döbbenten néztem, ahogya teste elúszik mellettem a levegőben, és nekicsapódik egyközeli kocsi oldalának. Elképesztően könnyű volt odébb lökni,mintha csak egy rongybaba lett volna.Körülnéztem, és úgy tűnt, mintha mindenkit lassított felvételenlátnék. Pritkin épp egy kosárlabda méretű lyukat ütött aszerencsétlen autón, amelyik előtt Jimmy állt, mielőttmegreptettem. Láttam a fegyver csövéből előtörő robbanást,amikor meghúzta a ravaszt, és a szélvédő kirepülő szilánkjaiolyan békésen hullottak a földre, mintha falevelek lennének.Pritkin is ugyanilyen lassan fordult meg, hogy szembenézzen afelé tartó szőrös csordával. A patkányok azonban roham helyettszintén kényelmes ütemben közeledtek.Az egyetlen, aki normális sebességgel mozgott, Louis-Césarvolt, aki épp szíven szúrt egy patkányt, majd már húzta is ki akardját, hogy így egy másik ellen fordítsa.– Nem hallod? Vidd már ki innen a nőt! – bámult rám, énmeg bambán néztem, nem értve, hogy mit akar. Ekkor előrántottegy kis dobótört, és egyenesen az egyik patkány nyakába küldte,aki épp akkor vetette rá magát a lábamnál heverő testre. Anyaka hátsó részébe fúródott a penge, az állat felvisított, és