Megérint a sötétség

törvény, mert csupán egy bőr viharkabátot húzott arzenálja fölé.Egyik kezében a puskát, másikban egy pisztolyt tartott,mindkettővel Jimmyre célzott. Louis-César már előhúztahosszú kardját, elég furcsán hatott a kezében, tekintve, hogy avárosban tett kirándulás idejére modern ruhákat öltött magára.Egy szűk pólóban és egy szinte fehér színűre koptatottfarmerben volt. A nadrág olyan szorosan Simult a csípőjére,mintha ráfestették volna a bőrére, és meg kellett állapítanom,hogy tévedtem: a mai ruhadarabok is remekül kiemelték fizikaiadottságait. Úgy méregette a patkányokat, mintha csak aztakarná eldönteni, melyiket hányja elsőként kardélre. Ők ishasonlóképpen gondolkodhattak, mert a legtöbbjük figyelmeLouis-Césarra irányult helyettem.– Tomas, kérlek, vidd vissza Mademoiselle Palmert alakosztályába, és gondoskodj a kényelméről. Mi elboldogulunkitt – közölte Louis-César olyan társalgási hangnemben, minthaPritkinnel csupán néhány italt készülnének elfogyasztani, éstalán lejátszani egy-két blackjack partit. Nekem viszont elegemlett abból, hogy mindenki ide-oda rángat.– Nem! Egy tapodtat sem mozdulok innen, amíg...– Majd én viszem – vágott közbe Pritkin, és már meg isindult felém oldalazó mozgással, miközben fegyvereit végig apatkányok falkaján és az őket kísérő vámpírokon tartotta. Épparra készültem, hogy elküldjem a pokolba – eszem ágában semvolt bárhová is menni vele és a fegyverraktárával –, amikorTomas felemelt, és hátrálni kezdett velem.– Tomas, tegyél le! Ezt nem értheted. Évek óta keresem őt!Mintha a falnak beszéltem volna, persze hiába próbáltamszabadulni a szorításából. Feladtam, felemeltem a fegyveremet,remélve,hogy a kis távolság miatt még ebből a rossz szögből iseltalálom valahogy, és legalább pár golyót Jimmybe ereszthetek.Nem hittem, hogy túl nagy kárt tennék benne, először is, mert